Kotta
(1) Ó dicsőült szép kincs, kiben semmi rút nincs, kihez nem fér sötétség,
Jessze termő törzsén, Dávid háza keblén felkelt boldog fényesség.
Ékes csillagokkal, nappal és a holddal vetélkedő dicsőség.
(2) Hajnali szép csillag, ki mindenkor csillog, ha járunk a setétben,
Kinek fényessége bátorság és béke kísértésben, veszélyben:
ragyogj reánk immár, mert az ördög itt jár, keresvén, kit széttépjen.
(3) Esedezzél értem, hogyha bűnre tértem, önts belém szent félelmet,
hogy estemet szánjam, bűneimet bánjam, szerezz nékem kegyelmet,
hogy Istenhez térjek, tehozzád elérjek, s dicsérhessem szent neved.
- Kíséret #1 (585.3 kB)