Kotta
A keresztút az Egyház régi és megszentelt ájtatossági gyakorlata, mellyel a hívők felidézik Krisztus üdvösséghozó szenvedésének egyes mozzanatait, megilletődött figyelemmel szemlélik, s azért imádkoznak, hogy e szent keresztút gyümölcsei lelkükben is megteremjenek. A keresztút a századok során kiformálódott mai alakjában 14 állomásból, stációból áll. Végzéséhez hozzá tartozik, hogy valóban VÉGIGJÁRJUK e stációkat, hogy átélhessük Urunk kereszthordozásában való részvételünket. A betegek, akik számára lehetetlen, hogy templomban az állomásokat végigjárva végezzék, a keresztút képeit vagy egy keresztet maguk előtt tartva lélekben menjenek állomásról állomásra.
Templomainkban Nagyböjt minden hetén van közös keresztút. De kívánatos, hogy a hívők a Nagyböjtben és azon kívül is, minél gyakrabban egyéni áhítatgyakorlat formájában is elvégezzék. Jézus szenvedéseinek e szemlélete nagyon termékeny. A szentségeken és a liturgikus szertartásokon kívül talán nincs is lelkünk számára hasznosabb ájtatossági gyakorlat, mint a jól végzett keresztút. Természetfeletti hatékonysága határtalan. A passió Jézus misztériumainak legbelsőbb szentélye, a mi legfőbb Főpapunk kiváltságos műve. Különösen itt ragyogtatja erényeit, és amikor mi őt szenvedéseiben szemléljük, akkor megadja nekünk — hitünk mértéke szerint — a kegyelmet, hogy mi is gyakoroljuk azokat az erényeket, melyeket ő mutatott meg e szent órák alatt. Sohase felejtsük el, hogy Jézus Krisztus nem holt és erőtlen mintakép, hanem mindig élő és természetfölötti módon LÉTREHOZZA azt a tökéletességet, melyet személyében szemlélnek és imádnak azok, akik a megkívánt állapotban közelednek feléje.
Hogy összegyűjtsük e gyakorlat értékes gyümölcseit, és hogy elnyerjük azokat a búcsúkat, melyekkel az Egyház ezt gazdagította, elégséges, ha minden állomásnál megállunk, és ott a Megváltó szenvedéséről elmélkedünk. Semmiféle ima-forma vagy elmélkedés nincs megszabva. Az első, második és harmadik keresztúti ájtatosság tehát segítségül szolgálnak, továbbá a közösségi végzéshez adnak anyagot. Mielőtt kezdenénk, idézzük emlékezetünkbe Szent Pál ajánlását: „Legyen bennetek az az érzés, mely Krisztust eltöltötte… Ő megalázta magát, engedelmeskedvén egészen a halálig, a kereszthalálig.” (Dom Columba Marmion alapján.)
Templomainkban Nagyböjt minden hetén van közös keresztút. De kívánatos, hogy a hívők a Nagyböjtben és azon kívül is, minél gyakrabban egyéni áhítatgyakorlat formájában is elvégezzék. Jézus szenvedéseinek e szemlélete nagyon termékeny. A szentségeken és a liturgikus szertartásokon kívül talán nincs is lelkünk számára hasznosabb ájtatossági gyakorlat, mint a jól végzett keresztút. Természetfeletti hatékonysága határtalan. A passió Jézus misztériumainak legbelsőbb szentélye, a mi legfőbb Főpapunk kiváltságos műve. Különösen itt ragyogtatja erényeit, és amikor mi őt szenvedéseiben szemléljük, akkor megadja nekünk — hitünk mértéke szerint — a kegyelmet, hogy mi is gyakoroljuk azokat az erényeket, melyeket ő mutatott meg e szent órák alatt. Sohase felejtsük el, hogy Jézus Krisztus nem holt és erőtlen mintakép, hanem mindig élő és természetfölötti módon LÉTREHOZZA azt a tökéletességet, melyet személyében szemlélnek és imádnak azok, akik a megkívánt állapotban közelednek feléje.
Hogy összegyűjtsük e gyakorlat értékes gyümölcseit, és hogy elnyerjük azokat a búcsúkat, melyekkel az Egyház ezt gazdagította, elégséges, ha minden állomásnál megállunk, és ott a Megváltó szenvedéséről elmélkedünk. Semmiféle ima-forma vagy elmélkedés nincs megszabva. Az első, második és harmadik keresztúti ájtatosság tehát segítségül szolgálnak, továbbá a közösségi végzéshez adnak anyagot. Mielőtt kezdenénk, idézzük emlékezetünkbe Szent Pál ajánlását: „Legyen bennetek az az érzés, mely Krisztust eltöltötte… Ő megalázta magát, engedelmeskedvén egészen a halálig, a kereszthalálig.” (Dom Columba Marmion alapján.)