Első keresztúti ájtatosság

ELŐIMÁDKOZÓ:
Én Jézusom, te végigjártad ezt az utat; irántam való szeretetből hordoztad keresztedet. Én veled akarom végigjárni és úgy, ahogy te végigjártad. Töltsd el az én szívemet azokkal az érzelmekkel, amelyek elárasztották a Te szívedet e szent órákban. Ajánld fel értem Atyádnak a drága vért, amelyet te akkor kiontottál az én üdvösségemért és az én elégtételemért!

I. Pilátus Jézust halálra ítéli
ÉNEK: Halálra ítéltetik értünk az élet Ura,
hogy számtalan bűnünkért mi ne jussunk pokolra.
Egek ura magát kínra, rút halálra
adja a keresztfára!

Jézus a római helytartó előtt áll. Előtte áll, mert mint második Ádám, ő feje az egész emberi nemnek, amelyet meg fog váltani áldozatával. Az első Ádám bűnével megérdemelte a halált. Jézus ártatlan, de a világ bűneitől terhelten értünk bűnhődnie kell az ő véres áldozatával. A főpapok, a farizeusok, saját népe „körülveszik őt mint dühös bikák”. A mi bűneink kiáltoznak lármájukban és zajongva kívánják az Igaz halálát: „el vele, el vele, feszítsd meg őt.” Mit tesz Jézus? Tanúságot tesz tanításának igazságáról, de emellett belsőleg megalázza magát a Pilátus által kimondott ítélet előtt: ebben a méltatlan, de jogszerű földi hatalomban Jézus Atyjának fölségét látja. És mit csinál? Átadja magát, akarattal elfogadja értünk az elítélő ítéletet. Miként egy embernek, Ádámnak engedetlensége magával hozta sokaknak a vesztét, úgy egynek, Jézus Krisztusnak engedelmessége minket visszahelyez az igazságba. — Nekünk Jézussal kell egyesülnünk engedelmességben, és elfogadni mindent, amit a mi mennyei Atyánk helyez ránk bárki által is, akár Heródes vagy Pilátus által. Fogadjuk el már mostantól kezdve a halált is, bűneink engeszteléséül, mindazokkal a körülményekkel együtt, melyekkel a Gondviselésnek majd tetszik azt körülvenni.

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Isteni Mesterem! Én a Te Szent Szíveddel egyesülök; Szent Szíveddel úgy, ahogy az Atya akaratának tökéletesen aláveti magát, s teljesen reáhagyatkozik. A te kegyelmed ereje hozza létre az én lelkemben az alávetettségnek azt a szellemét, amely engem fenntartás és zúgolódás nélkül átad az égből jövő akaratnak, mindannak, amit tetszeni fog reám küldeni az órán, mikor el majd hagynom ezt a világot.

II. Jézus keresztjével megterhelten
ÉNEK: Sebes, gyenge vállára keresztfáját fölveszi.
Köszönd, hogy bűn terhétől lelkedet így megmenti.
Ó enyhítsed, könnyebbítsed, ne terheljed
bűnnel Jézus keresztjét!

Pilátus átadja nekik Jézust, hogy keresztre feszítsék. És vitték őt, s ő hordozta keresztjét. Jézus engedelmességi cselekedetet végzett, átadta magát az Atya akaratának. És az Atya ráhelyezi a keresztet. Jézus elfogadja azt, mint az Atya kezéből jövőt, mindazokkal a fájdalmakkal, meggyalázásokkal, gúnyolódással, káromlásokkal, a bitófára függesztéssel, a háromórás haldoklással, az Atyától való magára hagyatottság érzésével együtt, melyek őt most sújtani fogják. Mi sohasem fogunk a mélyére hatolni a csapások mélységének, melyekben a mi Isteni Megváltónk most beleegyezett. Ekkor saját szenvedésével egyesítette misztikus testének, az Egyháznak minden szenvedését, és lehetővé tette, hogy ezek a szenvedések majd ebből az egyesítésből merítsék árukat és értéküket. Fogadjuk hát el a mi keresztünket Vele egyesülve úgy, ahogy ő elfogadta, hogy méltó tanítványai legyünk ennek az Isteni Főnek. Ne legyünk azok közül valók, akiket Szent Pál Krisztus keresztje ellenségeinek nevez. E kereszt nagylelkű elfogadásában majd megtaláljuk a békét…

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Én Jézusom! Elfogadom az összes kereszteket, összes ellentmondásokat, összes viszontagságokat, melyeket az Atya nekem rendelt. Kegyelmed adja meg nekem az erőt, hogy e kereszteket ugyanavval a ráhagyatkozással hordozzam, melyet te mutattál. Add, hogy én ne keressem dicsőségemet, csak a szenvedésben való részvételben.

III. Jézus először esik el
ÉNEK: A nagy kínzások miatt elfogy minden ereje,
nehéz kereszt súlyától arccal földre esik le.
Jaj, nem szánják, sőt gúnyolják, és rángatják:
ezt a bűnök okozzák!

„A fájdalmak embere lesz és ismerni fogja a gyengeséget.” Izaiás ezen jövendölése megvalósul szemünk előtt: Jézus a testi és lelki fájdalmaktól kimerülten, a kereszt súlya alatt összeesik. A Mindenható elesik a gyengeségtől. Így hozza helyre kevélységünk lázadásait, s fölemeli az önmaga megmentésére képtelen világot. Ezen felül ebben a percben ő kiérdemelte számunkra a kegyelmet, hogy megalázkodjunk bűneink miatt, elismerjük bukásainkat, és kiérdemelte az erő kegyelmét. Az Atya előtt leborulva Krisztussal gyűlöljük hiúságaink és nagyravágyásaink ágaskodásait, ismerjük el gyengeségünk nagyságát és kiterjedését. Kiáltsunk irgalomért Istenhez azokban a percekben, amikor úgy érezzük, hogy gyengék vagyunk a kereszttel, a kísértéssel, Isten akaratának teljesítésével szemben.

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Kereszted alatt földre borult Jézus Krisztus, imádlak téged! Isten ereje, ki magadat a gyengeségtől lesújtva mutatod, hogy nekünk megtanítsd az alázatot és megszégyenítsd a mi kevélységeinket. Ó szentséggel teljes Főpap, aki végigjártad megpróbáltatásainkat, hogy hozzánk hasonló légy és hogy tudj együttszenvedni a mi gyengeségünkkel! Ne hagyj magamra, mert én nem vagyok más, csak gyengeség. A te erőd lakozzék bennem, hogy el ne essem a rossz által.

IV. Jézus találkozik szent anyjával ÉNEK: Nagyobb Jézus gyötrelme, midőn szent anyját látja,
s a Szűz anyai szívét hegyes tőr általjárja,
hogy szent Fiát, az ártatlant, szelíd Bárányt
halálra így hurcolják.

Elérkezett a nap Mária számára, amikor teljesen meg kell valósulnia Simeon jövendölésének: a te lelkedet tőr járja át. Miként egykor fölajánlotta őt a templomban, most is, sőt most még inkább egybekapcsolódik Fiával, ebben az órában, amikor Jézus be fogja fejezni áldozatát. Tekintetük találkozik és jézus szenvedéseinek a mélysége hívja Édesanyja együttszenvedésének mélységét. És Jézus alig áll meg. Ő, aki Lázár sírjánál könnyeket hullatott, Jeruzsálem szerencsétlenségei felett sírt, ő, akinél jobban senki nem szerette anyját, aki érezte Mária szíve minden sejtjének megmozdulását - mégis túlhalad rajta, folytatja útját a kivégzés helye felé. Mert ez Atyjának akarata. Mária ehhez az érzelemhez kapcsolódik. Ő tudja, hogy mindennek be kell teljesednie a mi üdvünkért, ő elveszi a maga részét Jézus szenvedéseiből, követvén őt egészen a Golgotáig. Semmi emberinek nem szabad minket visszariasztania Isten felé haladásunkban. Semmiféle természetes szeretet nem akadályozhatja mag Krisztus iránti szeretetünket. Kérjük a szent Szüzet, kapcsoljon minket Jézus szenvedésének szemléletéhez, adjon nekünk részt az ő együttérzésében, hogy onnan merítsük a bűnnek gyűlöletét, amely ilyen kiengesztelést kívánt…

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Ó, Anya, íme a te Fiad! Kérünk, tedd, hogy szenvedéseinek emléke minket mindenhová kövessen. Ó, Jézus Krisztus, íme a te Anyád! Őmiatta add meg nekünk, hogy a te fájdalmaiddal együtt szenvedjünk, hogy Hozzád hasonlókká legyünk!

V. Cirenei Simon segít Jézusnak keresztjét hordani
ÉNEK: Látván gonosz kínzói, hogy Jézus elfáradott,
s kereszt viselésére ereje már elfogyott:
Simont kérik, kényszerítik, fenyegetik,
keresztjét hogy hordozza.

Jézus kimerült, bár ő a Mindenható. Mégis azt akarja, hogy szent embersége, mely a világ bűnével terhelve volt, érezze az igazságosságnak és kiengesztelésnek a súlyát. De ő azt akarja, hogy segítsünk neki keresztjét hordani. Simon mindnyájunkat képviseli, s Krisztus mindnyájunkat kéri, hogy vegyünk részt szenvedéseiben. Az Atya elhatározta, hogy a fájdalmak egy része Fia misztikus testének, az Egyháznak marad, hogy az engesztelés egy részét az ő tagjai fogják elvégezni. Jézus is ezt akarta, s hogy isteni elhatározását kinyilvánítsa, ezért fogadja el a cirenei segítségét. De ugyanakkor ebben a pillanatban számunkra kiérdemelte az erő kegyelmét, hogy nagylelkűen viseljük a megpróbáltatásokat. Keresztjébe helyezte a kenetet, amely a mi keresztjeinket elviselhetővé teszi. Mert a mi keresztünket hordozván valójában az ő keresztje az, amit elfogadunk…

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Én Jézusom, én elfogadom a te kezedből azt a részt, melyet te leveszel az én számomra keresztedről. Elfogadom az összes ellenkezéseket, ellentmondásokat, büntetéseket, fájdalmakat, melyeket te megengedsz, melyek neked reám küldeni tetszik. Én azokat elfogadom, mint a kiengesztelésnek reám eső részét. Egyesítsd azt a keveset, melyet én végzek, a te kimondhatatlan szenvedéseiddel, mert ezekből kapják az enyémek is minden értéküket.

VI. Egy asszony letörli Jézus arcát
ÉNEK: Fáradt, véres szent arcát Veronika meglátja,
szíve rajta megesvén, kendőjét odanyújtja.
Jézus képét rajta hagyja, s visszaadja,
hogy szívében hordozza.

A hagyomány úgy tudja, hogy egy asszony a részvéttől indítva Jézushoz közeledett, s neki kendőt nyújtott, hogy letörölje imádandó arcát. Izaiás előre jövendölte a szenvedő Jézusról, hogy „nem lesz alakja, sem szépsége, hogy felismerhetetlenné fogják tenni”. Az evangélium elmondja, hogy a katonák durva pofonokat adtak neki, hogy arcába köptek, a tövissel való megkoronázás következtében szent arcára vér folyt. Jézus Krisztus mindezt el akarja szenvedni, sérüléseivel minket meg akart gyógyítani. Ő elsőszülött testvérünk lévén és minket a szenvedésben helyettesítvén, megszerezte nekünk a kegyelmet, mely minket Atyja gyermekeivé tesz. Bár bűneinktől teljesen el van csúfítva Krisztus, szenvedésében is megmarad a szeretett Fiú, az Atya kedvtelésének tárgya. Mi ebben hozzá hasonlók vagyunk, ha magunkban megőrizzük a megszentelő kegyelmet, amely isteni hasonlóságunknak forrása. És hozzá hasonlóak vagyunk azoknak az erényeknek gyakorlásával, melyeket ő kínszenvedése alatt mutat…

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Ó mennyei Atya, viszonzásul azokért a sérülésekért, amelyeket Fiad értünk el akart szenvedni, dicsőítsd meg őt, magasztald fel őt, add meg néki azt a dicsfényt, melyet megérdemelt akkor, amikor imádandó arca oly elcsúfított volt a mi üdvünkért.

VII. Jézus másodszor esik el
ÉNEK: Földre esik másodszor arccal a szelíd Bárány.
Összezúzza tagjait, folyik vére orcáján.
Tele teste porral, szennyel, kékségekkel,
fájó, égő sebekkel.

Szemléljük újra a mi isteni Megváltónkat, amikor ismét elesik a kereszt súlya alatt. Isten az ő vállaira helyezte a világ minden bűnét. Jézus az összes bűnöket látja sokaságukban és részleteikben. Ő elfogadja mindezeket oly mértékben sajátjának, hogy ne is látszódjék másnak ő, a szent, mint élő Bűnnek. „Értünk őt Bűnné tette.” Mint örök Ige, Jézus mindenható, de ő meg akarja tapasztalni az összetaposott emberiség minden gyengeségét. Ez a teljesen önkéntes gyengeség tiszteletet ad mennyei Atyja igazságosságának és számunkra kiérdemli az erőt. Ne feledjük sohasem a mi gyenge mivoltunkat, ne engedjük sohasem, hogy kevélyek legyünk. Bármennyire is azt gondolnánk, hogy nagyot haladtunk, mi mindenkor gyengék maradunk, hogy hordjuk keresztjeinket Jézus után. Egyedül az isteni erő, mely őbelőle árad, lesz a mi erősségünk…

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Ó, Jézus, aki az irántam való szeretetből gyenge lettél, bűneim súlya alatt földre estél, add meg nekem az erőt, amely Benned van, hogy cselekedeteimmel mindenkor téged dicsőítselek.

VIII. Jézus a jeruzsálemi asszonyokhoz beszél
ÉNEK: Jeruzsálem lányait látja könnyes szemekkel.
Ne miatta sírjanak, mondja intő beszéddel.
Nagyobb okon: önmagukon, s fiaikon
bűnbánattal sírjanak!

Jézust a nép és az asszonyok sokasága követte, akik mellüket verték és felette siránkoztak. Feléjük fordulván Jézus így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne rajtam sírjatok, hanem magatok és gyermekeiteken. Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mit fognak csinálni a száraz fával?” (Lk 23,27-31.) Jézus ismeri Atyja szentségének és igazságosságának kimondhatatlan követelményei. Ő szent, ártatlan, tiszta, a bűnöktől távol álló Főpap. Ő csak személyében helyettesíti a bűnösöket, és mégis, nézzétek, milyen szigorú csapásokkal sújtja az isteni igazságosság. Ha ez az igazságosság tőle ilyen mértékű kiengesztelést kíván, milyen lesz csapásainak ereje a megrögzött bűnösökkel szemben, akik visszautasítják az utolsó napig, hogy kiengesztelő részüket egyesítsék Krisztus szenvedéseivel? „Szörnyű dolog az élő Isten kezébe esni!” Azon a napon az emberi kevélység megszégyenítése oly mélységes lesz, azok büntetése, akik Istenről nem akartak hallani, oly rettenetes lesz, hogy e szerencsétlenek a „hegyeket fogják kérni, hogy takarják el őket”. Kérjük Jézus irgalmát erre a félelmetes napra, amikor ő el fog jönni, nem mint bűneink alatt görnyedő áldozat, hanem mint korlátlan Bíró, akinek az Atya átadott minden hatalmat.

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Ó Jézusom, légy irgalmas hozzám! Te, aki a szőlőtő vagy, add nekem, hogy veled egyesülve maradjak a kegyelem és jócselekedetek által, hogy hozzád méltó gyümölcsöket hozzak, hogy én ne legyek bűneim miatt száraz ág, mely csak arra jó, levágassék és tűzre vettessék.

IX. Jézus harmadszor esik el
ÉNEK: Földre esik harmadszor, elesettek gyámola.
Az okozza új sebét, ki bűneit halmozza!
Ó ne újítsd, ne szaporítsd, ne súlyosbítsd
bűnnel Jézus kínjait!

Izaiás a kínszenvedő Jézusról azt mondja: Isten őt meg akarta törni a szenvedéssel. Jézust összezúzza az igazságosság. Mi nem fogjuk soha, még a mennyben sem felmérni azt, hogy mit jelentett Jézus számára az isteni igazságosság követelményeinek alávetve lenni. Egyetlen teremtmény, még az elkárhozottak sem hordták ennek súlyát egész teljességében. De Jézus szent embersége, az isteni Igazságossággal való közvetlen egysége miatt, végigszenvedte annak hatalmát és minden szigorát. És ezért az áldozat, aki önmagát szolgáltatta ki szeretetből az összes csapásoknak, meg van törve a szenvedésektől, melyeket reá halmozott e szent igazságosság.

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Ó én Jézusom, taníts meg engem a bűnt gyűlölni, amely arra kötelezte az isteni igazságosságot, hogy tőled ilyen kiengesztelést követeljen. Add nekem, hogy a te szenvedéseiddel egyesítsem minden fájdalmamat, hogy ezek által el tudjam törölni bűneimet és már itt a földön értük elégtételt adjak.

X. Jézust megfosztják ruháitól
ÉNEK: Sebeihez ragadott köntösét lerángatják,
tépik róla ruháit, sebeit megújítják.
Kifosztottan, kigúnyoltan, gyalázottan
ott áll Jézus szótalan.

Jézust mindenfelől megfosztották, teljes szegénységben és mezítelenségben van. Még a saját ruhája felett sem rendelkezik, a katonák elosztják azokat maguk között és köntösére sorsot vetnek. Jézus a Szentlélek indítására átadja magát áldozatul Istennek — odaadja magát hóhérainak, mint bűneinkért való áldozat. Semmi sem oly dicsőséges Istennek és hasznos a mi lelkünknek, mint sajátmagunk teljes és feltétel nélküli felajánlását egyesíteni avval, amelyet Jézus tett abban a percben, mikor magát átadta a hóhéroknak, hogy ruháitól megfosszák és keresztre feszítsék. Saját magunknak e felajánlása valóságos áldozat, ez az isteni akaratnak való felajánlás, föláldozás az egész lelki életnek alapja. De hogy ez elnyerje értékét, egyesítenünk kell Jézus feláldozásával, mert ő evvel a feláldozással szentelt meg mindnyájunkat…

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Ó, én Jézusom, fogadd el az áldozatot, melyet én egész lényem feláldozásával hozok. Kapcsold ezt ahhoz, amelyet te adtál mennyei Atyádnak, mikor a Kálváriára értél. És vetkőztess ki engem a teremtményhez és önmagamhoz való minden ragaszkodásból.

XI. Jézust keresztre szegezik
ÉNEK: Kalapácsot ragadva keresztfához szögezik.
Szörnyű nagy fájdalommal teste megfeszíttetik.
Nincsen színe, szédül feje, kihagy szíve,
vérbe borul szent teste.

Mint egy bárány, amely meg nem nyitja száját… A kezek és a lábak keresztre feszítésének gyötrelme kifejezhetetlen. Ki tudná elmondani Jézus szentséges Szívének érzelmeit e gyötrődések alatt? Kétségtelen, hogy megismételte a szavakat, amelyeket akkor mondott, mikor e világba lépett: „Atyám, te nem akarsz többé állatáldozatokat, ezek elégtelenek, hogy elismerjék szentségedet… de te nekem testet adtál - íme, itt vagyok!” Jézus szüntelenül Atyjának arcát nézi, a szeretet mérhetetlen érzelmével átadja testét, hogy helyrehozza az örök Felség ellen elkövetett sérelmeket. Engedelmes lett a kereszthalálig… Miért így? Mert írva van: „Átkozott legyen az, aki a keresztre függesztetett.” Ő magát az átkozottak, a gonosztevők közé helyezi, hogy elismerje az isteni szentség korlátlan jogait. Jézus, lévén Isten, e percben mindnyájunkat látott. Föláldozza magát, hogy minket megváltson. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja azokért, akiket szeret. Nem tehetett már többet: A végsőkig szeretett…

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Ó Jézus, aki az Atya akaratának engedelmeskedvén halálod által a világnak életet adtál, szabadíts meg engem minden bűnömtől és minden bajomtól; tedd, hogy sérthetetlenül ragaszkodjam törvényeidhez, és ne engedd, hogy én valaha is elszakadjak tőled.

XII. Jézus meghal a kereszten
ÉNEK: Ott függ már a kereszten bűnödért fölfeszítve,
karja feléd kitárva, ölelésre terjesztve.
Szíve eped, szava reked, jaj, mint reszket,
végül meghal éretted.

Háromórai kimondhatatlan szenvedés után Jézus meghal. Az egyetlen, Istenhez méltó feláldozás, az egyetlen áldozat, mely megváltja a világot, és megszenteli a lelkeket: be van fejezve. „Beteljesedett.” Jézus megígérte, hogy amikor fel lesz magasztalva a kereszten, akkor mindeneket magához fog vonni. Mi kettős címen vagyunk az övéi: mint teremtmények, akiket a semmiből teremtett magának, - és mint drága vére által megváltott lelkek. Jézusnak, az Ember-Istennek egy csepp vére elég lett volna, hogy minket megváltson, mert benne mindennek végtelen értéke van. De ő az utolsó cseppig akarta vérét ontani, hagyván átszúrni szentséges Szívét, hogy nekünk megmutassa szeretetének nagyságát. „Szeretett engem és önmagát adta értem.” Kérjük őt, hogy kereszthalálának ereje által vonjon minket szent Szívéhez. Kérjük, hogy haljunk meg önmagunk szeretetének, saját akaratunknak, annyi hűtlenség és bűn forrásának, - és éljünk annak, aki meghalt értünk. „Miután az ő halálának köszönhetjük lelkünk életét, vajon nem igazságos, hogy csak neki éljünk?” (Vö. 2Kor 5,15)

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Ó Atya, dicsőítsd meg kereszten függő Fiadat. Miután megalázta magát a halálig, a kereszthalálig, magasztald fel őt, hogy minden térd meghajoljon előtte, s minden nyelv vallja, hogy a te Fiad, Jézus, ezentúl a te örök dicsőségedben él!

XIII. Jézus testét leveszik a keresztről és anyjának adják
ÉNEK: Jézus anyja, Mária, fájdalomban elmerül,
midőn halott szent fiát levették a keresztről.
Átölelte, sírt fölötte; bár keserve
minket megtérítene!

Jézus megölt testét átadják Máriának. Mi nem tudjuk elképzelni a Szűznek fájdalmát ebben a percben. Soha anya úgy nem szerette fiát, mint Mária szerette Jézust. Az ő anyai szívét a Szentlélek alakította, hogy az Ember-Istent szeresse. Ő mindent Jézusnak köszönt, a szeplőtelen fogantatást, a kiváltságokat, melyek belőle egyedülálló teremtményt alkottak. Ezeket mind a Fiú halálát előre látva adta neki a mennyei Atya. Milyen kimondhatatlan volt a fájdalma, amikor karjaiba kapta Jézus vérrel borított testét! Vessük magunkat Mária lábaihoz, hogy tőle bocsánatot kérjünk a bűnökért, amelyek annyi fájdalomnak okai voltak…

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Ó Anya, forrása a szeretetnek, engedd nékem megérteni a te fájdalmaidnak nagyságát, hogy megosszam veled bánatot. Tedd, hogy szívemet felgyújtsa a Krisztus iránti szeretet, hogy ne gondoljak másra, csak hogy neki tessem!

XIV. Jézust sírba helyezik
ÉNEK: Hegyes tőrnek fájdalma sérti Mária szívét,
midőn sírba helyezik szent fiának holttestét.
Hol a kincse, ott a szíve, eltemetve,
zokog és sír érette.

Miután levették Jézus testét a keresztről, arimateai József gyolcsba takarta, és egy sziklába vájt síba helyezte. Szent Pál azt mondja, hogy Krisztusnak hozzánk hasonlónak kellett lennie minden dologban, egészen az eltemetésig, hiszen Jézus egy közülünk. De Jézus testének, amely az Igével egyesült, „nem kellett elszenvednie az elpusztulást”. Alig marad majd három napig a sírban, és Jézus a saját erejéből ki fog jönni, élettől és dicsőségtől sugárzóan, legyőzvén a halált, „a halálnak pedig nem lesz többé hatalma fölötte”. Az apostol azt is mondja nekünk, hogy mi a „keresztség által eltemettettünk Krisztussal, hogy meghaljuk a bűnnek”. A keresztség vize olyan, mint a sír, amelyben nekünk a bűnt ott kell hagynunk és ahonnan mi új élettel eltelve jövünk ki, a kegyelem életével. A hit és a szeretet által magunkat a sírjába fektetett Krisztussal egyesítve, mi megújítjuk ezt a kegyelmet, hogy „meghaljunk a bűnnek és ne éljünk másnak, csak az Istennek...”

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Uram Jézus, add, hogy eltemessem a te sírodba minden bűnömet, minden hibámat, minden hűtlenségemet. A te halálod és eltemetésed ereje révén add, hogy mindjobban ellentmondjak mindannak, ami engem tőled eltávolít, az ördögnek, a világ életelveinek, önmagam szeretetének. A te feltámadásod ereje révén tedd, hogy miként te, ne éljek másnak, csak a te Atyád dicsőségének.

Befejezés
ÉNEK: Jézus, aki érettünk föláldoztad életed,
mutasd be szent Atyádnak értünk szenvedésedet.
Hogy sebeid, vércseppjeid, gyötrelmeid
minket üdvözítsenek!

Urunk Krisztus, aki szenvedésedben és halálodban megmutattad nekünk irántunk való felmérhetetlen szeretetedet, hálát adunk neked e végsőkig való szeretetért! Ó kegyességgel teli Főpap, aki véred által újra megnyitottad a szentek szentjének kapuit, s aki szüntelenül közbenjársz érettünk: tiéd minden dicséret és minden dicsőség mindörökké.