Jaj, áldott méhemnek

Népénekek a Fájdalmas Anyáról
Népének
Dallam: XVII. századi szöveg és dallam, a nép közt fennmaradt változat szterint. Szöveg: XVII. századi szöveg és dallam, a nép közt fennmaradt változat szterint. Forrás: ÉE 93 (170. oldal)

Mária-siralom. A Krisztus szenvedésein érzett emberi szánakozás, fájdalom legmegrázóbb megnyilvánulásai a Mária szájába adott Siralmak, sok század óta. De nemcsak érzelmeinket ébresztgetik, hanem a szeretet, bűnbánat, együtt-szenvedés mélyen keresztényi lelkületét is ápolják bennünk. A legszebb Mária-siralmak irodalmi értékükkel is hozzájárulnak vallási kultúránkhoz.

Misében való éneklésere nem alkalmasak, inkább ájtatosságokon, szertartások végén.

Kotta

(1) Jaj, áldott méhemnek drága, édes gyümölcse,
szegény árva, bús szívemnek egyetlen reménye!

(2) Ó, én Egyszülöttem, ártatlan drága Jézus!
Mi a bűnöd, hogy fán függesz, szelíd kegyes Krisztus?

(3) Te szent oldaladból bőven foly a piros vér,
bűnös Ádám s minden ember számtalan vétkéért.

(4) Jaj, mind elhagyának, tieid elfutának,
mint mezőben egy virágszált, szintúgy elhagyának...

(5) Szánjanak meg téged erdők szép violái,
zokogjanak a hegyeknek zúgó csatornái!

(6) Gyászba öltöznek mind a teremtett állatok,
sirat a nap, óhajt a föld, sírnak a csillagok.

(7) Könnyem ontom érted, fájdalmas, megtört szívvel
reád nézvén, téged látván szörnyű sebeiddel.

(8) Legyen vége immár keserves panaszomnak,
mivel nincsen megszánója az én siralmamnak.

(9) Ne sírj, áldott szent Szűz, bizakodj, s híven várjad:
Fiad, Jézus harmadnapra holtából feltámad.