Kotta
(1) Keservesen siratja Mária fiát,
midőn látja halálra menni magzatát,
csordul könnye Máriának,
szíve szakad Szűzanyának
nagy bánatjában;
nincsen helye bús szívének,
nyugodalma sincs lelkének
nehéz kínjában.
(2) Senki sincsen sorsosa nagy fájdalmának,
nincs segítő orvosa nehéz kínjának.
Szűz Mária elfáradott,
egész teste elbágyadott
nagy bánatjában;
piros színe elhervadott,
áldott anya ellankadott
a nagy sírásban.
(3) Fogadj engem, Szűzanyám, igaz fiadnak,
hadd törlöm le könnyeit síró arcodnak!
Ó Szűzanyám, véled járjak,
véled éljek, véled haljak
és Jézusoddal,
véled légyen szenvedésem,
halálom és temetésem
és szent Fiaddal.
- Kíséret #1 (877.3 kB)