Tanítás Szűz Máriáról

Mária a „nagy jel”, a napba öltözött Asszony, „lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból álló korona” (Jel 12). Ugyanakkor ő mennyei édesanyánk, aki oltalmazóan terjeszti ki palástját a földre, városainkra, falvainkra, családjainkra, Egyházunkra, egész életünkre.

„Isten kegyelméből vagyok az, aki vagyok” (1Kor 15,10) – ezt leginkább a boldogságos Szűz mondhatta el magáról. De a szentpáli mondat folytatását is: „az ő kegyelme pedig nem volt bennem hiábavaló”. Máriát nem különleges hőstettek, kiemelkedő tehetségek és teljesítmények miatt tiszteli bensőséges áhítattal a katolikus Egyház, hanem elsősorban azért, mert őt Isten választotta ki a legkitüntetőbb szerepre, Isten kegyelme alkalmassá tette őt reá, s ő nem tett többet, mint hogy átadta magát – de maradéktalanul, fenntartás nélkül – ennek az isteni hivatásnak. „Legyen nekem a te igéd szerint” – fogadja el az angyali üzenetet. Íme, az alázatos önátadás, az egész vallásosság alapja, minden más erénynek föltétele!

Szűz Máriára vonatkozó legfontosabb hitigazságok:

1. Isten öröktől KIVÁLASZTOTTA Máriát, hogy a megtestesült Igének testszerinti édesanyja legyen. Mária a választott nép leánya, Dávid király leszármazottja, Izráel legszebb virága. Az ősi ígéretek Isten akaratából Mária által teljesülnek.

2. Mivel úgy illett, hogy azt, aki méhébe fogadja Isten egyszülött Fiát, aki saját testéből, húsával-vérével formálja ki a megtestesült Ige emberi testét, tehát Máriát egy pillanatra se érje a vétek foltja, ezért Isten a Megváltó kereszthalálának érdemeit elővételezve Szűz Máriát létének kezdetétől, fogantatásának percétől fogva megőrizte az áteredő bűntől. Ezt nevezzük Mária SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSÁNAK. Ünnepe: december 8. Mária születésnapja: szeptember 8.

3. A mennyei Atya Jézus személyének természetfölötti voltát az ő természetfölötti fogantatásával is kiemelte. MÁRIA ANYASÁGA biztosítja Jézus számára az emberiség nagy családjába való beletartozást (vö. Gal 4,4). MÁRIA SZÜZESSÉGE ugyanakkor rámutat arra, hogy a születendő gyermek Isten Fia. E titkot Isten angyali üzenet által tudatta Máriával, s abban a percben, amikor Mária szabad akaratából elfogadja Isten akaratát, az Ige Mária méhében testté lett és közöttünk lakozott. Ennek ünnepe: március 25 (Gyümölcsoltó Boldogasszony).

4. Mária élete innentől kezdve: Isten Fiának csendes, ALÁZATOS SZOLGÁLATA. Megszüli, gondozza és táplálja az Istenembert (ünnepek: december 25. és január 1.), a templomban Istennek ajánlja (február 2.), Heródes haragja elől Egyiptomba menekül vele, majd Názáretbe visszatérve neveli őt. Simeon jövendölése szerint a fájdalom tőre járja át lelkét: anyai aggódással keresi Jeruzsálemben a 12 éves gyermeket, akinek „Atyja dolgaiban kell fáradoznia” (Lk 2,50), a kánai menyegző után tudomásul kell vennie, hogy Jézus élete kizárólag az Atyának és az emberek üdvösségének szentelt élet (Mt 12,48–49). Mária mély anyai fájdalommal telve, Fiával együtt szenvedve követi Jézust a keresztúton: látja kínhalálát, magához öleli és eltemeti a keresztről levett testet – mindezt Isten akaratában megnyugodva (Fájdalmas Szűz ünnepe: szeptember 15.).

5. Mária a feltámadás után is a szeretet szerénységében teljesíti hivatását. Nem ő az első, akinek a Feltámadott megjelenik, őrá nem vár hivatalos szerep az Egyházban. De ő ott van azok közt, akik a Szentlélek eljövetelét imádkozva várják, ott van pünkösdkor az apostolok között. Az apostolok lesznek az új Egyház papjai, de Mária lesz, aki a szeretet hallgatag erejével lesz Fia EGYHÁZÁNAK ÉDESANYJA. Így Mária előképe lett azoknak is, akik a szemlélődés és imádság néma szolgálatával teszik hatékonnyá az igehirdetőknek, „az aratás munkásainak” erőfeszítését.

6. Mária mindvégig az maradt, aki a „Legyen”-t kimondta: Istennek szentelt élete áldozatát beteljesítette. Mindvégig megtartott szüzessége mint az örökmécs: hódolattal őrzi a megtestesülés szentélyét. A Szeplőtelen Fogantatás folytatásaképpen egész életében bűntelen tisztasággal őrizte önmagában Isten templomát. Úgy illett, hogy Isten ne engedje romlásnak indulni azt a testet, melyből Krisztus teste vétetett. Ezért Máriát halála után testével együtt FELVETTE A MENNYBE. (Ünnepe: augusztus 15.) Így lett Mária a mi testi feltámadásunk reménységének is biztosítéka.

7. Isten azt akarta, hogy az, aki Fiának szentséges Anyja volt, anyja legyen Fia titokzatos Testének is, az Egyháznak. Mária, mint az Egyháznak és minden kereszténynek édesanyja védelmez minket a mennyben és KÖZBENJÁR ÉRTÜNK azzal a leghathatósabb szóval, mellyel csak anya szólhat fiához. Az Egyház pedig minden szentek fölött tiszteli és szereti, s kéri tőle, hogy tanítson minket szent Fia szeretetére.

Hogyan tiszteljük Máriát?

1. Szűz Máriát Isten kegyelmi kiválasztására való tekintettel, Jézus Krisztushoz való különleges kapcsolata miatt illeti meg a kiemelt tisztelet.

2. A Mária-tisztelet legfontosabb eleme: Szűz Mária lelkületével való azonosulás, a Mária által mutatott út követése. Mária azért lehet minden keresztény számára mintakép, mert nem egy vagy más különleges lelki adományt tár elénk, hanem az alapvető, a mindenkinek, kicsinynek és nagynak egyaránt követhető és követendő keresztény értéket: az Istennek való teljes önátadást, az alázatosságot és szerénységet, a tisztaság szeretetét, az önmagáról elfeledkezni képes nagylelkűséget.

3. A helyes katolikus vallásosság ismertetőjele Mária tisztelete. Ez teszi vallásosságunkat igazán Krisztusra irányítottá, melegséggel átjárttá, gyengéddé és mégis erőteljessé érzelmileg is átéltté. „Per Mariam ad Jesum – Márián át Jézushoz” szól a régi közmondás. A keresztény férfiak életszentségének formálásában is nélkülözhetetlen szerepe van a máriás lelkületnek.

4. A II. Vatikáni Zsinat egyrészt buzdít a helyes Mária-tiszteletre, másrészt óv annak bizonyos torzulásaitól. Nem szabad a Mária-tiszteletnek megelőznie Krisztus titkainak imádását. Nem szabad a Mária-tiszteletnek pusztán emberi érzelmességben kimerülnie. Ügyelni kell arra, hogy ne kapcsolódhassanak hozzá hittani tévedések vagy babonás elemek.

5. A Mária-tisztelet külső megnyilvánulásai egyben e tisztelet élesztői és formálói. Ilyenek: Mária ünnepeinek buzgó megülése (a nem „parancsol” ünnepeké is); Máriáról való megemlékezés más ájtatosságok és imádságok végén; az ünnepek által nem foglalt szombati napnak Mária tiszteletére szentelése; a Mária-zsolozsma, a litánia és szentolvasó, a szent Szűzhöz intézett hagyományos imádságok és himnuszok. Mária tiszteletéhez különösen jól illik a szív bőségéből fakadó éneklés.