Magyarázat
Ha Isten szolgáinak tartjuk magunkat, követnünk kell Krisztust keresztútján. Keresztutunkat minden szentmise Krisztuséval egyesíti. S ha vele tartunk ezen az úton, akkor „ahol ő van, ott leszünk mi is”. Ennek a megdicsőülésnek eszközlője, előre ízlelése és záloga a szentáldozás. Utána már elmondhatjuk, hogy ott vagyunk, ahol ő: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.”
Kotta
Aki nékem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám.
(1) Az Úr az én Pásztorom, nincsen hiányom / semmiben *
zöldellő réteken ád helyet / nékem.
(2) Csöndes folyóvizek mellett nevelt föl / engem *
felüdítette az én / lelkemet. ANT.
(3) Az igazság ösvényein vezetett / engem * az ő ne/véért.
(4) Ha a halál völgyében járok is, nem félek a / rossztól *
mert te ott vagy / velem. ANT.
(5) A te vessződ és pásztor/botod * megvigasztal / engem.
(6) Asztalt terítesz / nekem * hogy szorongatóim szégyent / valljanak. ANT.
(7) Megkented olajjal / fejemet * színültig töltöd / kelyhemet.
(8) és a te irgalmasságod kísér / engem * életemnek minden / napján.
(9) Hogy az Úr házában / lakjam * időtlen / időkig. ANT.
- Kíséret #1 (684.4 kB)
- Kíséret #2 (137.8 kB)