Én vagyok az igaz szőlőtő

Ego sum vitis vera
Szentek közös miséje a húsvéti időben
Kommunió Dallam: Gregorián típusdallam. Bibliai szakasz: Jn 15,1.5; Zs 22 Forrás: ÉE 651 (803. oldal), GH 432 (399. oldal)

Krisztus húsvéti misztériuma által lett „szőlőtővé”. A szent nem egyszerűen csak utánozza Krisztus szentségét, hanem, mint a szőlőtőben megmaradó szőlővessző, Krisztus húsvéti kegyelméből termette meg életének gyümölcsét. E szőlőtővel való bensőséges kapcsolatunkat erősíti a szentáldozás, mely minket is szentté formál.

Kotta

Én vagyok az igaz szőlőtő, alleluja, s ti a szőlővesszők, alleluja.

(1) Az Úr az én Pásztorom, nincsen hiányom / semmiben, *
zöldellő réteken ád helyet / nékem.
(2) Csöndes folyóvizek mellett nevelt föl / engem, *
felüdítette az én / lelkemet. ANT.

(3) Az igazság ösvényein vezetett / engem, *
az ő nevéért.
(4) Ha a halál völgyében járok is, nem félek a / rossztól, *
mert te ott vagy / velem. ANT.

(5) A te vessződ és pásztor/botod *
megvigasztal / engem.
(6) Asztalt terítesz / nekem, *
hogy szorongatóim szégyent / valljanak. ANT.

(7) Megkened olajjal / fejemet, * színültig töltöd / kelyhemet.
(8) És a te irgalmasságod kísér / engem *
életemnek minden / napján.
(9) Hogy az Úr házában / lakjam *
időtlen / időkig. ANT.