Kotta
(1) Mint a madár vadászok tőréből,
megszabadult lelkünk börtönéből.
R. Fogva voltunk, a tőr elrontatott,
a mi lelkünk már kiragadtatott.
(2) Vallja meg most Izráelnek népe,
eltűnt volna, ha az Úr nincs véle. R.
(3) Eláradtak zúgó nagy patakok,
ránk omlottak az örvénylő habok,
a nagy árvíz szinte elnyelt minket,
nem kímélte a mi életünket.
(Folyamatosan tovább:)
(4) Áldott az Úr, hogy megszabadított,
ellenünknek prédául nem hagyott. R.
- Kíséret #1 (187.7 kB)