Magyarázat
A zsoltár arról a gondolkodásról énekel, mellyel az Isten földi útján a szentet vezette. Ugyanezt a gondolkodást ígéri és adja most a szentáldozásban nekünk is. Mivel az áldozás a megszentelő kegyelmet növeli bennünk, joggal nevezzük magunkat is szenteknek, s éneklünk örömmel, mert „az igazakhoz illik a dícséret”.
Kotta
Ti szentek, örvendjetek az Úrban, mert az Igazakhoz illik a dicséret!
(1) Letekint az Úr a / mennyből, *
és látja mind az emberek / fiait.
(2) Az ő erősséges lakó/helyéről *
rátekint mindenekre, kik a földet / lakják. ANT.
(3) Ki egyenként alkotta / szívüket, *
ki ismeri minden / tettüket.
(4) Íme, az Úr szeme azokon, kik őt / félik, *
azokon, kik az ő irgalmasságában / bíznak. ANT.
(5) Hogy megmentse a haláltól / lelküket, *
és éhínség idején táplálja / őket.
(6) A mi lelkünk az Urat / várja, *
mert ő a mi segítőnk és / oltalmunk.
(7) Mert őbenne vigad a mi / szívünk, *
és az ő szent nevében / bízunk. ANT.
- Kíséret #1 (529.0 kB)
- Kíséret #2 (112.2 kB)