Magyarázat
Keresztelő Szent János (június 24., lásd „Sanctorale”-t) himnusza („Ut queant laxis”). Az Egyház legtiszteltebb szentjeinek egyike. A himnuszhoz tartozó szentírási helyek: Lk 1,5-17 a 2. versszakhoz, Lk 1,18-25 és 57-80 a 3. versszakhoz, Lk 1,41-45 a 4. versszakhoz, Mk 1,2-8 és Mt 14,3-12 az 5. versszakhoz, Jn 1,19-36 a 7. versszakhoz, Lk 1,76 a 8. Versszakhoz.
Felhasználási javaslat
Rövidített formában énekelhető: 1., 2., 5., 6., 8., vers, vagy 1-4 + 8. a júniusi ünnepen, 1 + 5-8 augusztus 29-én.
Kotta
(1) Hogy dicsérhessünk könnyű énekszóval,
s elmondjuk élted tündöklő csodáit:
bűnös nyelvünknek kötelékét oldd meg,
Szent János mártír!
(2) Gábriel angyal szólott egykor rólad,
születésedről atyádnak jövendölt,
életed rendjét s nevedet hirdette
mennyei hírrel.
(3) Ám atyád nem hitt az angyali szónak,
s mert kételkedett, megnémult a nyelve,
de megszületvén feloldottad újra
ajkának zárát.
(4) Magzati létben, mikor rejtve voltál,
már fölismerted a hozzád jött Krisztust,
kit mindeneknek anyád megjelentett,
tudva a titkot.
(5) Puszta csöndjében éltél gyermekkortól,
világ dolgait hagyván a világra,
lelki kincseid: tisztaság, erősség,
mártír—tanúság.
(6) Mind a próféták csak hirdették Krisztust,
s eljövetelét epekedve várták,
de te megláttad, s hittel rámutattál:
„Íme, a Bárány!”
(7) Jordán partjánál keresztséget osztva
folyó vizébe merítetted Jézust,
emberek között nem volt nagyobb nálad,
föld kerekségén.
(8) Segíts, Szent János, pusztában Kiáltó:
teremje lelkünk bűnbánat gyümölcsét,
s örök hon felé vándorlépteinknek
készítsd az ösvényt!
(9) Dicsőség néked, mindenható Isten,
három személyben egylényegű Fölség,
tisztelet, áldás, himnusz illet téged,
most és örökké. Ámen.
- Kíséret #1 (918.2 kB)