Kotta
Virágvasárnap
Kinek az ég a trónusa és a föld a lábzsámolya,
az Atya Isten Igéje és Vele együtt időtelen Fia,
ma az oktalan állat vemhére ülni alázkodott, s azon jött Bethániába.
Azért a héberek gyermekei gallyakat tartva kezükben,
hangosan így ünnepelték:
Oszanna a magasságban! Áldott aki jő, Izráel Királya!
Bementél a szent Városba, Urunk, a szamárnak vemhén ülve,
mert a szenvedéshez siettél eljutni, hogy betöltsed a törvényt s a prófétákat.
A héberek gyermekei pedig a feltámadás győzelmét hirdetve előre,
gallyakkal és pálmaágakkal fogadtak Téged, mondván:
Áldott vagy, óh Üdvözítő: irgalmazz nekünk.
Örvendj és vigadozz, Sionnak városa,
gyönyörködj és ujjongj, Istennek Egyháza,
mert íme a te Királyod eljött igazsággal,
szamár vemhén ülve és gyermekek által magasztalva.
Oszanna a magasságban!
Áldott vagy Te, akié a könyörület sokasága: irgalmazz nekünk.
Eljutva az egyik istenes ünneptől a másik istenes ünnephez,
a pálmaágaktól és gallyaktól siessünk, óh Hivők,
Krisztus szenvedéseinek tisztes és üdvösséges szertartására,
és lássuk Őt, amint önként viseli el érettünk a kínszenvedést,
s hálát adva, megfelelő dicséretet zengjünk Néki, így kiáltva:
Könyörületnek Forrása, és Üdvösségnek Révpartja, Urunk, dicsőség Néked!
Nagycsütörtök
A törvénytelen Júdás,
aki a Vacsorán Veled együtt, Urunk, mártotta kezét a tálba,
a törvénytelenekhez nyújtotta ki kezeit, hogy átvegye az ezüstpénzeket,
és ki számbavette a kenet értékét,
nem rettent meg elárulni Téged, a Felbecsülhetetlent.
ki a lábait a mosásra nyújtotta,
álnokul megcsókolta az Uralkodót, hogy elárulja Őt a törvényteleneknek;
kivettetvén pedig az apostolok karából, és eldobván a harminc ezüstpénzt,
nem láthatta a harmadnapi feltámadásodat,
amely által irgalmazz nekünk.
Akit Báránynak hirdetett Ézsaiás, önszántából leölésre jő,
hátát korbácsoknak adja, és orcáját ütéseknek,
arcát nem fordítja el a köpdösések szégyenétől,
és gyalázatos halálra ítéltetik
Mindezt önként fogadja a Bűntelen,
hogy mindeneknek ajándékul adja a halottakból való feltámadást.
Lázár feltámasztásáért Oszannát kiáltottak Hozzád a héberek fiai, óh emberszerető Urunk
– de a törvényszegő Júdás mégsem akarta ezt megérteni.
A Te Vacsorádon, Krisztus Isten, előre megmondtad tanítványaidnak: Közületek egy elárul Engem,
– de a törvényszegő Júdás mégsem akarta ezt megérteni.
Midőn János megkérdezte Tőled, Urunk, ki lesz a Te árulód, kenyér által rámutattál,
– de a törvényszegő Júdás mégsem akarta ezt megérteni.
Harminc ezüstpénz és álnok csók által, kerestek halálra a zsidók Téged, óh Urunk,
– de a törvényszegő Júdás mégsem akarta ezt megérteni.
A tisztálkodáskor így intetted tanítványaidat, Krisztus Isten: Úgy cselekedjetek, amiként látjátok,
– de a törvényszegő Júdás mégsem akarta ezt megérteni.
Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek, mondottad a tanítványaidnak, Krisztus Istenünk,
– de a törvényszegő Júdás mégsem akarta ezt megérteni.
A testvérszeretet legyen a sajátunk, mint Krisztusban testvéreknek,
ne pedig részvétlenség felebarátainkhoz,
nehogy mi is elítéltessünk, mint ama könyörtelen szolga a dénárokért,
és mint Júdás, kárt valljunk a késő bánatunkkal.
Mily fordulat tett téged, óh Júdás, az Üdvözítő árulójává?
Talán kirekesztett az apostolok közösségéből?
Talán megfosztott a gyógyítás adományától?
Talán amikor velük együtt étkeztél, eltaszított az asztaltól?
Talán midőn a többiek lábát mosta, a tiedet megvetette?
Óh, mennyei jóságnak lettél feledője!
Azért a te háládatlan érzületed ítéletnek esik alá,
hirdetjük pedig az Ő mérhetetlen hosszantűrését és nagy irgalmát.
Megváltottál minket drága véreddel a törvény átkától,
keresztre szegeztetvén és lándzsával átszúratván,
az embereknek a halhatatlanság forrását fakasztottad.
Üdvözítőnk, dicsőség Néked!
Mint ahogyan a tulajdon bárányát szemléli az anyajuh,
midőn azt leölésre hurcolják,
úgy követte Őt Mária,
és a többi asszonyokkal együtt emésztve magát ezeket kiáltotta:
Hová mégy, Gyermekem? Kinek a kedvéért végzed sürgős utadat?
Talán újabb menyegző van Kánában,
és oda igyekszel, hogy a vízből bort teremtsél nekik?
Veled menjek, Gyermekem, avagy várjalak meg inkább?
hallasd velem igédet, óh Ige,
és ne menj el hallgatagon énmellettem, kit tisztának tartottál meg,
mert vagy az én Fiam és Istenem.
(Krisztus:) Szempilláitokról, tanítványok, űzzétek el most az álmot,
mondottad, óh Krisztus,
imádságban virrasszatok, nehogy a kísértésbe vesszetek;
különösen Simon, mert az erősebbé a nagyobb megpróbáltatás.
Ismerj meg, óh Péter, Engem,
akit az egész teremtés dicsérve áld mindörökké.
(Péter:) Szentségtelen beszéd ne hagyja el soha ajkaimat, Uralkodóm,
Veled együtt halok meg, mint háládatos,
ha mindenki meg is tagad Téged – kiáltotta Péter,
mert nem test és vér, hanem a Te Atyád jelentett ki nékem Téged,
akit az egész teremtés dicsérve áld mindörökké.
(Krisztus:) Az isteni bölcsességnek és tudásnak mélységét
nem kutattad ki teljesen, óh ember,
sem az Én ítéleteimnek mélységeit fel nem fogtad – mondotta az Úr.
Test vagy, tehát ne dicsekedj,
mert háromszor is megtagadsz Engem,
akit az egész teremtés dicsérve áld mindörökké.
Megtagadsz majd, Simon, s azt hamar megteszed, amiképpen megmondatott,
és a hozzád közelítő leánytól megrémülsz – mondotta az Úr.
Ámde keservesen megkönnyezve, irgalmat találsz majd Nálam,
akit az egész teremtés dicsérve áld mindörökké.
Nagypéntek
Midőn a drága kereszted előtt, Urunk, a katonák gúnyolódtak Veled,
elámultak a Mennyei Seregek;
mert fölvetted a gyalázat koszorúját,
ki a földet virágokkal felékesítetted,
és megcsúfoltatva felöltötted a palástot,
aki a mennyboltozatot fellegekbe öltöztetted.
Mert ilyen gondviselésben nyilatkozott meg könyörületed.
Nagy a Te irgalmad, Krisztus, dicsőség Néked.
Én népem, mit cselekedtem néked, avagy mivel bántottalak meg?
Világtalanjaidat látókká tettem,
bélpoklosaidat megtisztítottam,
ágyban fekvő betegeidet fölkeltettem.
Én népem, mit cselekedtem néked, és mivel viszonoztad azt Nékem?
A mannáért epét adtál, a vízért ecetet,
szeretetemért a keresztre szegeztél.
Ámde már nem tűrök tovább: elhívom a nemzeteket,
és ők dicsőítenek majd az Atyával s a Lélekkel együtt,
és Én ajándékul adom nekik az örök életet.
Seregeknek Ura és Istene, és egész teremtésnek Alkotója,
aki sejthetetlen irgalmad nagyságában leküldötted a Te egyszülött Fiadat,
a mi Urunkat, Jézus Krisztust a mi nemzetségünk üdvözítésére,
és az Ő drága keresztje által eltépted bűneink adósságlevelét,
és diadalmaskodtál benne a sötétség fejedelemségei és hatalmai felett:
Temagad, embereket szerető Uralkodónk,
fogadd el mi bűnösök hálaadó és könyörgő imádságát is,
és szabadíts meg minket minden pusztító és sötét vétektől,
és romlásunkat kereső minden látható és láthatatlan ellenségektől.
Szegezd le testünket a Te félelmeddel,
és ne hajtsd a mi szívünket a gonoszság beszédeire és gondolataira,
hanem a Te szereteteddel sebezd meg lelkünket,
hogy mindenkor Reád tekintve, és a Nálad lévő világosságtól vezérelve,
Téged, a megközelíthetetlen és örökkévaló Világosságot szemlélve,
szüntelenül magasztalást és hálaadást zengjünk Néked,
a kezdet nélkül való Atyának,
a Te egyszülött Fiaddal és szentséges, jóságos és éltető Lelkeddel együtt,
most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin.
Ma a kereszten függ Az, aki a földet a vizekre függesztette,
töviskoszorút helyeznek az angyalok Királyára,
hamis bíborba borítják Azt, aki az eget fellegekbe borította,
arculütést fogad el Az, aki a Jordánban Ádámot megszabadította,
szegekkel a keresztre feszítik az Egyháznak Vőlegényét,
lándzsával átszúrják a Szűz Fiát.
Hódolunk a Te szenvedéseidnek, Krisztus!
Mutasd meg nekünk a Te dicsőséges feltámadásodat is.
Félelmetes és különös titkot látunk ma megvalósulni:
foglyul ejtik az Érinthetetlent,
megölik Azt, aki feloldozta Ádámot az átok alól,
aki vizsgálja a szíveket és a veséket, Őt igaztalanul vizsgálják,
tömlöcbe zárják Azt, aki a mélységet lezárta,
Pilátus előtt áll Az, aki előtt a Mennyei Hatalmak rettegéssel állnak,
a teremtmény keze arculüti a Teremtőt,
keresztfára ítélik az élők és a holtak Ítélőjét,
sírba zárják az alvilág Legyőzőjét.
Aki mindezt együttérzőn elviselted,
s az átoktól mindnyájunkat megmentettél,
béketűrő Urunk, dicsőség Néked.
Amikor a keresztről az Arimatiai
holtan vett le Téged, Krisztus, a mindenek Életét,
myrhával és gyolcsokkal takart be,
vágyva vágyott pedig,
hogy szívével és ajkával megcsókolja tisztaságos testedet,
mégis félelemtől visszatartva, örvendezve így kiáltott Hozzád:
Dicsőség a leereszkedésednek, óh Emberszerető!
Amikor a mindenségért új sírba helyeztek Téged, mindenség Megváltóját,
a mindenkor gúnyolódó alvilág, látván Téged, meghunyászkodott,
korlátai összetörtek, szétzúzódtak kapui,
a sírboltok megnyíltak, és a halottak feltámadtak.
Ekkor Ádám hálatelten örvendezve így kiáltott Hozzád:
Dicsőség a leereszkedésednek, óh Emberszerető!
Amikor a Mennyei Hatalmak láttak Téged, Krisztus,
ámítóként rágalmazva a törvénytelenek által,
és a sírbolt kövét ama kezektől lepecsételve,
melyek a Te tisztaságos oldaladat lándzsával átszúrták,
megrettentek mondhatatlan hosszantűrésedtől;
mégis a mi üdvösségünk miatt örvendezve kiáltottak Hozzád:
Dicsőség a leereszkedésednek, óh Emberszerető!
Levéve a keresztfáról Téged, aki mint köntöst, felöltöd a világosságot,
József, Nikodimosztól kísérve,
mint mezítelen és temetetlen halottra tekintett Reád,
és fájdalmas gyászolást kezdve, keseregve ezt mondotta:
„Jaj nékem, óh legédesebb Jézus,
kit még nemrég a keresztfán függve látván,
a napvilág sötétségbe burkolózott,
a föld pedig félelmében remegett,
és meghasadt a templom kárpitja.
Íme pedig most én nézlek, ki érettem önként mentél a halálba.
Hogyan temesselek el, én Istenem?
Vagy gyolcsokba hogyan borítsalak?
Mely kezekkel érintsem a tisztaságos testedet?
Vagy milyen éneket énekeljek elhúnytodon, óh Könyörületes?”
Magasztalom szenvedéseidet,
dicsőítem sírbatételedet, feltámadásoddal együtt, így kiáltva:
Uram, dicsőség Néked!
Nagyszombat
Midőn leszállottál a halálba, Halhatatlan Élet,
megölted a poklot az Istenség villámával,
midőn pedig a halottakat a föld mélyéből feltámasztottad,
minden Mennyei Hatalmak így kiáltottak:
Életadó Krisztus Istenünk, dicség Néked.
Méltó dicsérni Téged, az Életadót, aki a kereszten kezeidet kitártad, összezúzva az ellenség hatalmát.
Méltó dicsérni Téged, a mindenek Alkotóját, mert a szenvedéseiddel elnyertük az enyészettől való szabadulást.
Eltemettetvén megtöröd, óh Krisztus, az alvilág hatalmát, haláloddal pedig megölöd a halált, és a földieket megmented az enyészettől.
Édes szemedet, s ajkaidat hogy zárjam le, Ige, és hogyan temesselek el mint halottat? kiáltotta megborzadva József.
Éltető Ige, midőn keresztfára szegeztettél, a zsidókat a halálnak mégsem adtad át, hanem feltámasztottad a halottaikat.
Hogyan szemléltek a mennyei Fővezérek Téged ruhátlanul meggyalázva és elítélve, és tűrték megfeszítőid vakmerőségét?
Örök Istenünk, együtt örök Ige és Szent Lélek, erősítsd meg igazhitű népedet a támadók ellen, mint Jóságos.
Élet Szülője, feddhetetlen és tisztaságos Szűz, szüntesd meg az Egyház zavargásait, és jutalmazd békével, mint Jóságos.
Méltó dicsérni Téged, az Életadót, aki a kereszten kezeidet kitártad, összezúzva az ellenség hatalmát!