Magyarázat
Az 50. zsoltár verses feldolgozása. Isten, ha csak igazságosságára hallgatna, méltán elvethetne minket, hiszen életünk során az áteredő bűnre még sok személyes bűnt is halmoztunk. Ám irgalmasságában Fiát küldte, hogy ő engesztelés legyen bűneinkért. Reá hivatkozva kérjük a megújító kegyelmet.
Kotta
(1) Ne szállj perbe énvelem,
én fölséges Istenem,
mert nem igazul meg akkor az én lelkem,
s méltán elvethetsz engem.
én fölséges Istenem,
mert nem igazul meg akkor az én lelkem,
s méltán elvethetsz engem.
(2) Mert én anyám méhében
fogantattam vétekben
e világra jöttem eredendő bűnben,
s elestem sok vétekben.
(3) Néked bűnöm megvallom,
mert én azzal tartozom,
te bocsáthatod meg, bizonnyal jól tudom,
segítségedet várom.
(4) Szent Fiad haláláért,
keserves nagy kínjáért,
áldott szent vérének drága nagy áráért:
kegyelmezz meg mindezért!
(5) A te áldott szent Lelked
kérlek, tőlem el ne vedd,
sőt újítsd meg bennem, hogy dicsérjem neved,
szolgálhassak tenéked.
(6) Reád bízom magamat,
te viseljed gondomat,
igazgasd jó útra az én lábaimat
és minden szándékomat!
fogantattam vétekben
e világra jöttem eredendő bűnben,
s elestem sok vétekben.
(3) Néked bűnöm megvallom,
mert én azzal tartozom,
te bocsáthatod meg, bizonnyal jól tudom,
segítségedet várom.
(4) Szent Fiad haláláért,
keserves nagy kínjáért,
áldott szent vérének drága nagy áráért:
kegyelmezz meg mindezért!
(5) A te áldott szent Lelked
kérlek, tőlem el ne vedd,
sőt újítsd meg bennem, hogy dicsérjem neved,
szolgálhassak tenéked.
(6) Reád bízom magamat,
te viseljed gondomat,
igazgasd jó útra az én lábaimat
és minden szándékomat!
- Kíséret #1 (1.0 MB)