Szemeim mindenkor

Oculi mei
Nagyböjt 3. vasárnapja
Introitus Dallam: Gregorián típusdallam. Bibliai szakasz: Zs 24,15–16.1–2 Forrás: ÉE 536 (641. oldal), GH 95 (92. oldal)

A Sátán az emberiségnek kelepcét, tőrt állított, s az ember fönnakadt e csapdában. Tehehetetlenül, magára hagyva (2. zsoltárvers) vergődött az ember, szemeivel esengve nézett föl a mindent látó Istenre, mert csak ő szabadíthatta ki szent Fia által az embert. Át kell élnünk egyenként is ezt az Istenre utaltságot, ha a szabadulásban, az üdvösségben mi is részesülni szeretnénk.

Kotta

Szemeim mindenkor az Úrra néznek, mert ő vonja ki a tőrből lábamat. Tekints reám, Isten, és könyörülj énrajtam!

(1) Hozzád emelem az én lelkemet, /Uram, *
én Istenem, benned bízom, pirulnom /ne kelljen!
(2) Tekints reám és könyörülj /rajtam, *
mert egyedül vagyok és igen /szegény. ANT. Dicsőség az Atyának és /Fiúnak, * és Szentlélek /Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké, ámen! ANT.