Magyarázat
„A béketűrő Jób maga az Egyház, de nekem is Jóbnak kell lennem. Isten kegyelme a szenvedés, mely arra való, hogy idegeneknek érezzük magunkat itt a földön. Ez a küzdelmekkel teli élet legyen ma az én áldozati adományom.” (Pius Parsch)
Kotta
R. Volt egykor egy férfi messzi Husznak földjén,
Jób nevű, és jámbor, igaz módra élvén,
kit a Sátán kikért, hogy megkísérthesse,
hatalmat nyert rajta, mint az Úr engedte.
(1) Megpróbálta Jóbnak hűségét a Sátán,
kitöltve hatalmát rajta és családján,
gyermekeit, házát, kincsét felprédálá,
súlyos fekélyekkel testét is megrontá.
(2) Jób a csapások közt hűséges és csendes,
így szólván az Úrhoz, szívből engedelmes:
Ó bár elengednéd, mind, amit vétettem,
mikkel haragodat méltán érdemeltem.
(3) Kőből van-e erőm, ércből van-e testem,
hogy mind e gyötretést csendben elviseljem?
Látnak-e még jókat megbúsult szemeim?
Megbocsáthatók-e számtalan bűneim? R.
- Kíséret #1 (164.1 kB)