Magyarázat
Az áldozat egész életünket magába foglalja, semmi emberi nem áll távol tőle. Ma a földi számkivetésben gyötrődő ember mondja el az offertóriumban siralmát és a mennyei Jeruzsálem után való vágyakozását.
Kotta
R. Babilonnak vizeinél ültünk,
fogságunkban folyvást keseregtünk.
A hárfákat fára függesztettük,
Sion hegyét sírva emlegettük.
(1) Kik népünket fogságban tartották,
tőlünk Sion énekét akarták.
Hogyan tudnánk énekelni vígan,
távol földön, idegen országban? R.
(2) Hogyha rólad, én elfeledkezem,
fogságomban, kedves Jeruzsálem,
hát ragadjon ínyemhez a nyelvem,
ha utánad nem sóvárog szívem! R.
- Kíséret #1 (230.5 kB)