Magyarázat
Az áldozat egész életünket magába foglalja, semmi emberi nem áll távol tőle. Ma a földi számkivetésben gyötrődő ember mondja el az offertóriumban siralmát és a mennyei Jeruzsálem után való vágyakozását.
Kotta
Babilon folyóvizei mellett ültünk és sírtunk, —
midőn Sionra emlékeztünk. †
R. Babilon folyóvizei mellett ül/tünk és sírtunk, *
midőn Sionra em/lékeztünk.
V. Fűzfákra függesztettük hangszereinket, —
mert énekszót kérdeztek tőlünk, akik fogva vit/tek minket, *
és akik meggyötörtek minket, öröméneket követeltek: †
Énekeljetek nekünk Sion da/laiból! *
Hogyan énekelhetnénk az Úrnak énekét idegen / földön? R.
V. Ha elfeledkezem rólad, Jeruzsálem, —
jusson pusztulás/ra jobb kezem, *
ragadjon ínyemhez a nyelvem, ha reád nem em/lékezem, *
ha reád nem emlé/kezem! R.
V. Ne felejtsd, Uram, Édom fiait, Jeruzsálem pusz/títóit, *
kik azt kiáltozták: pusztítsátok el, pusztítsátok el őt a/lapjáig! *
Ó, Babilonnak nyomorult leánya, ki így be/szélsz nékünk. R.
- Kíséret #1 (136.2 kB)