Magyarázat
Szekvencia Mária fájdalmáról („Stabat Mater dolorosa”). A kereszt mellett síró Máriától tanulunk igaz szeretetet, szánalmat, Krisztussal való együtt-szenvedést, a szent sebek helyes tiszteletét.
Kotta
(1) Áll a gyötrött Istenanya,
kín az arcát könnybe vonja,
úgy siratja szent Fiát,
úgy siratja szent Fiát.
(2) Gyász a lelkét meggyötörte,
kín és bánat összetörte,
tőrnek éle járta át,
tőrnek éle járta át.
(3) Ó, mi nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága
egyszülött szent magzatán, —.
(4) Mennyit sírt és hogy kesergett,
látván azt a nagy keservet,
azt a nagy kínt szent Fián, —.
(5) Ki ne sírna, melyik ember,
hogyha ennyi gyötrelemben
látja lankadozni őt, —?
(6) Ki ne sírna Máriával,
hogyha látja szent Fiával
szenvedni a szent szülőt, —?
(7) Népét hogy megmossa szennytől,
látta tenger gyötrelemtől
roskadozni Jézusát. —.
(8) Látta, édes egyszülöttét,
halálos nagy elepedtét,
látta, hogy halálra vált, —.
(9) Szeretetnek szent kútfője,
fájdalomnak éles tőre
járjon át a lelkemen, —.
(10) Hogy szívemben lángra kelne
Krisztusomnak szent szerelme,
segíts neki tetszenem, —!
(11) Én szívembe jól bevéssed
Szűzanyám, nagy szenvedésed,
s az átvertnek sebeit, —!
(12) Szent Fiadnak, a sebzettnek,
ki miattam szenvedett meg
osszam meg gyötrelmeit, —!
(13) Add meg, kérlek, hogy míg élek,
együtt sírjak mindig véled,
s azzal, ki a fán eped, —.
(14) A keresztet veled állni,
gyászban veled eggyé válni:
erre űz a szeretet, —.
(15) Dicső szüze szent szüzeknek,
kelyhedet hadd ízleljem meg,
add nékem fájdalmaid, —!
(16) Add tisztelnem, add viselnem,
s nem felednem, holt Szerelmem,
Krisztusomnak kínjait, —.
(17) Sebeivel sebesítsen,
szent mámorban részegítsen
buzgó vérével Fiad, —.
(18) Hogy ne jussak ama tűzbe,
védj meg engem, drága Szűz, te,
az ítélet ha riad, —.
(19) Krisztusom, ha jő halálom,
anyád szeme rám találjon,
és elhívjon engemet, —.
(20) S hogyha testem porba tér meg,
lelkem akkor a nagy égnek
dicsőségét lelje meg,
dicsőségét lelje meg!
- Kíséret #1 (1.1 MB)