Én nemzetem, ó én népem

(2) Én tégedet Egyiptomból kihoztalak nagy rabságból:
te engemet én hazámból kivetél a szent városból.

(3) Egyiptomból kimentedben nyílást tettem a tengerben:
te mellemet megnyitottad, piros vérem kiontottad.

(4) A pusztában itattalak, és mannával tápláltalak:
te epével itattál meg, és ecettel kínáltál meg.

(5) Ellenséged én megvertem, a Fáraót elvesztettem:
te ostorral testem verted, talpig vérbe elkeverted.

(6) Én téged nagy méltóságra emeltelek, királyságra:
te tövissel koronáztál, bársonyoddal megaláztál.

(7) Én Kánaán dús földére bevittelek, nagy bőségre:
te Golgota zord hegyére vittél engem, szenvedésre.

(8) Én szőlőmbe ültettelek, szép esőkkel öntöztelek:
jó gyümölcsöt nem termettél, latrok közé feszítettél.

(9) Én nemzetem, ó én népem! többet érted mit tehettem?
Te ellened mit vétettem? Felelj immár meg énnekem!

(10) De ne essél te kétségbe, bánd meg bűnöd, szállj szívedbe,
könnyezz és térj Istenedhez, hozzám, te Üdvözítődhöz!