Magyarázat
A szenvedés Isten kohója, mely kiéget belőlünk minden salakot. Nem kell-e hálásnak lennünk érte? S nem éppen a szentáldozás pillanata-e, amikor a szenvedés és megdicsőülés gondolata a legtöbbet mond nekünk?
Kotta
Az igaz lelkek Isten kezében vannak a gonosz kínzása nem érinti őket. Az oktalanok holtnak vélik őket, de ők már a békében vannak.
(1) Ha szenvedtek is az emberek / szemében *
halhatatlansággal volt telve a / reményük.
(2) Kevés fenyítés után nagy jótéteményeket / nyertek *
mert Isten próbára tette és magához méltónak találta / őket. ANT.
(3) Mint aranyat a / kohóban *
megvizsgálta és égőáldozatul elfogadta / őket.
(4) A látogatás idején majd felragyognak †
és olyanok lesznek, mint a / szikra *
mely tovaharapódzik a / tarlón. ANT.
(5) Ítélkeznek majd a nemzetek fölött †
és uralkodnak a / népeken *
és az Úr lesz a királyuk mindö/rökké.
(6) Mert kegyelem és / irgalom: *
az ő választottainak osztály/része. ANT.
- Kíséret #1 (594.8 kB)
- Kíséret #2 (157.4 kB)