Magyarázat
Elsősorban Krisztus volt az, aki szenvedésében „Istenhez kiáltott” (1. zsoltárvers), s a feltámadásban Isten kinyilvánította oltalmazó erejét. A szentek, különösen a vértanúk, követték Krisztust a szenvedés útján, és haláluk napján – melyet ma ünneplünk – voltaképpen győzedelmünk napjává lett: örök oltalmába fogadta őket az ő Uruk.
Kotta
Alleluja! Megoltalmazták, ó Isten, alleluja, a gonosztevők sokaságától, alleluja, alleluja.
(1) Hallgasd meg, Isten, imádságom / szavát, * az ellenség félelmétől mentsd meg / lelkemet!
(2) Vigad az igaz az Úrban és bízik / benne, * és dicsőségre jutnak mind az egyenes / szívűek. ANT.
Dicsőség az Atyának és / Fiúnak, * és Szentlélek / Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és / mindenkor, * és mindörökkön örökké, / ámen! ANT.
- Kíséret #1 (531.3 kB)
- Kíséret #2 (146.6 kB)