Magyarázat
Szent Imre ünnepének (november 5., lásd „Sanctorale”-t) himnusza. Az 1+4–8. vers énekelhető népénekként is, a „Szentlélek Isten, szállj reánk” dallamára. Az 5–6. vershez: Az élet hármas kísértése: a testi vágy, a szemek kívánsága (kapzsiság) és az élet kevélysége (1Jn 2,16). Legyőzve e hármas kísértést, Imre csatlakozik azok csapatához, akik „követik a Bárányt, bármerre megy, aki kivétettek az emberek közül, mint zsengeáldozat az Istennek és a Báránynak” (Jel 14,4).
Kotta
(1) Mennyei kórus, szent sereg,
ti üdvözültek, égiek:
a legfőbb Úrnak zengjetek,
trónjánál csengő éneket! Amen.
(2) Jósága, mint az áradat,
ki minden jót és szépet ad,
s annak, ki hozzá hű marad
boldog jutalmat osztogat.
(3) Kegyelme áldott, szent erő:
királyi törzsnek szentje nő,
gyermekként Istent tisztelő,
hős tisztaságot kedvelő.
(4) Imre, keresztény jó vezér,
ki trónra termett, hősi vér,
hűséges harcos Krisztusért,
testben, de égi módra él.
(5) Tűnő világot megveti,
test szenvedélyét megtöri,
s a Sátán ravasz, ördögi
sok fegyverét mind szétveri.
(6) Így győzve hármas ellenit,
az útja szüzen égbe vitt,
s felölti kettős ékeit:
királyi díszt és mennyeit.
(7) Ott ékesítik fényesen,
tündöklő csapat fényiben,
a Bárány híve, bűntelen,
véle van immár szüntelen.
(8) (Meghajolva:)
Ki nem született: az Atyát,
dicsérjük, s véle szent Fiát,
s a Léleknek is glóriát
zengjünk örök időkön át. Ámen.
- Kíséret #1 (833.2 kB)