Kotta
(1) Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga,
ki voltál vala országunk istápja?
Hol vagy, István király? Téged magyar kíván,
gyászos öltözetben teelőtted sírván.
(2) Rólad emlékezvén csordulnak könnyei,
búval harmatoznak szomorú mezei,
lankadnak szüntelen vitézlő karjai,
nem szűnnek iszonyú sírástól szemei.
(3) Virágos kert vala híres Pannónia,
mely kertet öntözé híven Szűz Mária,
katolikus hitnek bő volt szép virága,
be megsötétedett örvendetes napja!
(4) Előtted könyörgünk, bús magyar fiaid,
hozzád fohászkodunk, árva maradékid,
tekints, István király, szomorú hazádra,
fordítsd szemeidet régi országodra!
(5) Reménységünk vagyon benned s Máriában,
mint magyar hazánknak hű királynéjában,
még éltedben minket néki ajánlottál,
és szent koronáddal együtt feláldoztál.
- Kíséret #1 (734.2 kB)