Magyarázat
„Libera me Domine”. Az Egyház responzórium-énekének verses feldolgozása. - Az utolsó ítélet napja, éppúgy, mint a külön ítéleté, a végső mérlegre tétel időpontja, mely dönt üdvösségünkről vagy kárhozatunkról. Még ha hűségesek voltunk is az Úrhoz, „félve és remegve kell munkálnunk üdvösségünket” (Fil 2,12). Akár tetszik, akár nem, akár beszélünk róla, akár elhallgatjuk: az a nap félelem és bizonytalanság napja, amelyen csak Krisztus megváltó érdemére hivatkozva remélhetjük Isten irgalmát és boldogító hívását: „Jertek, Atyám áldottai...” (Mt 25,34). Erre emlékeztet minden halál, minden temetés.
Felhasználási javaslat
Mise után, temetéskor, halottak napján.
Kotta
(1) Ments meg engem, Uram! az örök haláltól,
ama rettenetes napon minden bajtól,
midőn az ég és föld meg fognak indulni,
s eljössz a világot lángokban ítélni.
(2) Reszket minden tagom, borzadok és félek,
földi pályát végzett szegény, bűnös lélek.
Félek a naptól, mely vizsgálni fog, s dúlni,
midőn az ég és föld meg fognak indulni.
(3) Haragnak napja az, ínség s veszély napja,
nagy nap, mely a bűnöst gyötrelemnek adja.
Midőn te, ki mindig éltél és fogsz élni,
eljössz a világot lángokban ítélni.
(4) Örök nyugodalmat adj, ó Uram, néki(k),
s örök világosság fényeskedjék néki(k),
hogy szent trónod körül ő udvarolhasson (udvarolhassanak),
s téged boldogítót örökké áldhasson (áldjanak).
(5) Ments meg engem, Uram! az örök haláltól,
ama rettenetes napon minden bajtól,
midőn az ég és föld meg fognak indulni,
s eljössz a világot lángokban ítélni.