Harmadik keresztút, a Biblia szavaival

Bevezetés
Fogadd el, Szentháromság, ezen szolgálatomat, midőn Megváltónk üdvözítő szenvedésén és kereszthalálán kívánok elmélkedni. Legyen ezen áhítatom bűneim engesztelésére, élők és holtak segítségére, s adja meg nekem a kegyelmet, hogy Urunk Jézus Krisztus érdemeiben részesedjem. Dicséret, áldás és dicsőség neked, ó boldog Szentháromság, mindörökké. Ámen!

I. Jézus bírái előtt
S így szóltak maguk közt az istentelenek: „Támadjunk az igazra, mert ellene van a mi tetteinknek. Azt mondja, nála van az Isten ismerete, Isten Fiának mondja magát. Lássuk hát, igazak-e beszédei? S ha valóban Isten Fia, szabadítsa ki magát a kezünkből! Azért adjuk őt csúfos halálra!”

Csend.

V. Saját Fiának nem kegyelmezett az Isten.
R. De értünk mindnyájunkért kínhalálra adta.
V. Föláldoztatott, mert ő maga akarta.
R. És nem nyitja szóra ajkát.

II. Jézus magára veszi a keresztet
Üdvözlégy, Királyunk! Ki egyedül voltál könyörületes tévelygéseink iránt, s az Atyának engedelmeskedve engeded magad hurcolni, mint szelíd bárány a leölésre. Tiéd a glória, tiéd a győzelem, tiéd a tisztelet koronája!

Csend.

V. Reátette az Úr mindnyájunk gonoszságát.
R. A nép bűnei miatt verte meg őt az Isten.

III. Az első elesés
Megalázta magát Urunk Jézus Krisztus, megalázta a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért az Isten fölmagasztalta őt, s oly Nevet adott neki, mely fölötte van minden névnek.

Csend.

V. Betegségeinket ő viselte.
R. És fájdalmainkat ő hordozta.
V. Megsebesítették a mi gonoszságaink miatt.
R. Összetöretett a mi bűneink miatt.

IV. Jézus Máriával találkozik
Ó ti mindnyájan, akik átmentek az úton, nézzetek ide és lássátok: van-e még olyan fájdalom, mint az én fájdalmam? Ezért sírok én, s szememből patakként ömlenek a könnyek, mert távol van tőlem a vigasztaló.

Csend.

V. Ó Mária, mint a tenger, nagy a te fájdalmad!
R. Ki szánakozzék tehát rajtad?
V. Lelkedet a fájdalomnak tőre járta át.
R. Hogy feltáruljanak sok szívnek gondolatai.

V. Cirenei Simon segít a kereszthordozásban
Nekünk pedig Urunk Jézus Krisztus keresztjében kell dicsekednünk: benne van üdvösségünk, életünk és feltámadásunk, általa nyertünk megváltást, általa lettünk szabadok.

Csend.

V. Távol legyen tőlem, hogy másban dicsekedjem, mint az Úr Krisztus keresztjében.
R. Általa a világ nekem megfeszíttetett, s én is a világnak.
V. Legnemesebb minden fák közt, szent Keresztfa, áldalak.
R. Erdő egy sem termett ilyet, ily gyümölccsel gazdagot.

VI. Jézus képe Veronika kendőjén
Íme, láttuk őt, s nem volt ékessége, sem szépsége, lenézett volt, és megvetett a férfiak között. A fájdalmak férfia, aki megismerte a gyöngeséget. Arca mintegy elrejtve, s így nem vettük semmibe. Orcája dicsőség nélkül való, pedig mi az ő sebei által gyógyulunk meg.

Csend.

V. Téríts magadhoz minket, Urunk Istenünk!
R. Mutasd meg nekünk arcodat és megszabadulunk.
V. Ne fordítsd el arcodat tőlünk.
R. Ne hagyd el haragodban szolgáidat.

VII. A második elesés
Az istentelenek kezébe adtak engem, a gonoszok közé löktek engem, nem kegyelmeztek életemnek. Összeszövetkeztek ellenem az erősek, s mint az óriások álltak szembe velem, szörnyű szemekkel rámmerednek, kegyetlen ütésekkel ütve összetörtek engem.

Csend.

V. Féreg vagyok már, nem is ember.
R. Meggyalázott az emberek között, a nép megvetettje.
V. Rám nézve csak kigúnyolnak engem.
R. Ajkukat biggyesztik és fejüket ingatják.

VIII. Jézus Jeruzsálem leányaival találkozik
Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem magatok és fiaitok miatt. Ha így tesznek a zöldellő fával, mi lesz a sorsa a száraznak?

Csend.

V. Lehullott fejünknek ékes koronája.
R. Jaj nekünk, mert vétkeztünk az Úr ellen!

IX. A harmadik elesés
Én nemzetem! Mit tettem én ellened? vagy mivel szomorítottalak meg téged? Felelj nekem! Én kivezettelek téged Egyiptom földjéről, te kivezetsz engem a keresztrefeszítés helyére. Én mannával tápláltalak téged a pusztában negyven napon át, s te ütésekkel viszonzod jóvoltomat? Én királyi jogart adtam neked, te pedig fejemre töviskoronát teszel? Mit kellett volna még tennem neked, amit meg nem tettem?!

Csend. V. Úgy viszik, mint a leölésre szánt juhot.
R. S mint a bárány, megnémul nyírója előtt.
V. Halálra adta életét.
R. Hogy életre keltse népét.

X. Megfosztják ruháitól
Én a szolgaság házából átvezettelek az ígéret földjére, és te engem, az Atyától küldöttet, a kereszt helyére hurcolsz. Az élet vizével itattalak téged, s te epével és ecettel itatsz? Mit kellett volna még tennem, amit meg nem tettem?!

Csend.

V. Elszáradt erőm, mint a cserép.
R. Nyelvem a torkomhoz tapadt.
V. Italul epét adtak nekem.
R. Szomjúságomban ecettel itattak engem.

XI. Jézust keresztre szögezik
Én felmagasztaltalak téged nagy erővel, s te felmagasztaltál engem a kereszt fájára. Én megnyitottam előtted a Vörös Tengert, s te lándzsával nyitottad meg oldalamat! Mit kellett volna még tennem, amit meg nem tettem?!

Csend.

V. Ó, mik ezek a sebek a te kezeidnek közepén?
R. Ezeket verték rám azok, akiket szerettem.
V. Átszúrták kezeimet és lábaimat.
R. És megszámlálták minden csontomat.

XII. Jézus meghal a kereszten
Íme, mint hal meg az igaz, és békében lesz az ő emlékezete.

Csend.

V. Krisztus engedelmes lett értünk a halálig.
R. Éspedig a kereszthalálig.
V. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

XIII. Jézust leveszik a keresztről
Kihez hasonlítsalak téged, Jeruzsálem leánya? Kivel tegyelek egyenlővé, Sion leánya? Miként a tenger, nagy a te fájdalmad. Ó irgalmasság édesanyja, tedd, hogy veled együtt hordozzam Krisztus halálát, tégy szenvedésednek társává!

Csend.

V. Általad üdvösséget merítünk, ó Szűz Mária
R. Krisztusnak sebeiből.
V. Kegyes Jézus, add, hogy édesanyádon keresztül eljuthassak
R. a győzelem pálmájához.

XIV. Jézust a sírba teszik
A sírba szállók közé számláltattam, olyan lettem, mint a segítség nélkül való ember, de a holtak között szabad!

Csend.

V. Az én testem békességben nyugszik.
R. Nem engedem, hogy a te Szent tested romlást lásson.
V. Kelj fel, Uram, és szabadíts meg engem!
R. Válts meg engem az én bűneimből.

Befejezés
Ó, jóságos Jézus, úgy állok sírodnál, mint az asszonyok, sírva és zokogva. Eddig mily méltatlannak mutatkoztam, hogy lelkemben megőrizzem kegyelmedet. Add kérlek, hogy szenvedésed és halálod emlékét szívembe véssem, és halálod és temetésed útján a feltámadás dicsőségére eljuthassak. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen!