Ó, én népem (Impropériumok I.)

Popule meus (Improperia I.)
Nagypéntek
Processziós ének
Forrás: ÉE 819 (1421. oldal), GH 147 (138. oldal)

A kereszt behozatalának éneke (impropériák). A keresztet hozó vagy mögötte haladó énekes Krisztus panasz-szavát, szemrehányását intézi hűtlen népéhez — és hozzánk. Szelíden, mégis hatalmas erővel, panaszos hangon emlékeztet a sok jótéteményre, melyért hálátlansággal fizetett az ember. A ministránsok és a nép által énekelt válasz Krisztust, a megváltó Istent dicsőíti. Fönséges megvallása ez istenségének éppen akkor, amikor még emberségében is összetöretett, megcsúfoltatott. Az ének három nyelvében ma az egész világ megszólal: a görögben a Kelet, a latinban a Nyugat, a magyarban pedig helyi egyházunk. Az egész év liturgiájának egyik legmegindítóbb jelenete ez.

A panasz három szakasza alatt megáll a menet egy-egy stációra, s a ministránsok éneke alatt a gyertyavivők a kereszt két oldalán letérdelnek, a nép éneke alatt pedig tovább haladnak a következő stációhoz. (Ha a keresztet némán hozzák be, a panaszokat a hódolat közben énekeljük.)

Kotta

Ó, én népem! Teellened mit vétettem? Avagy miben szomorítottalak meg? Felelj nékem! Én Egyiptom földjéről kihoztalak téged, s te keresztet készítesz Üdvözítődnek?

R. Hagios ho Theos! Sanctus Deus! Hagios iszkhürosz! Sanctus fortis! Hagios áthánátosz, eleiszon imasz! Sanctus immortalis, miserere nobis! Szent az Isten! Szent és erősséges! Szent és hallhatatlan, irgalmazz nekünk!

Negyven éven át a pusztában vezettelek, és mannával tápláltalak téged. Bevezettelek a megígért földre, s te keresztet készítesz Üdvözítődnek?! R.

Mit kellett volna cselekednem néked, amit meg nem cselekedtem? Én igen ékes szőlőmnek ültettelek, de te igen keserűvé lettél! Szomjamat ecettel oltod, s lándzsával döföd át oldalát Üdvözítődnek! R.

A trisagion énekelhető kvint párhuzamban, vagy az alábbi többszólamú letétben is: