Magyarázat
Venantius Fortunatus (6. század) himnusza.
Felhasználási javaslat
Énekelhető responzoriálisan is: az előénekesek a 2–5. verset, a nép mindig az 1. verssel válaszol.
Kotta
(1) Legnemesebb minden fák közt, hű Keresztfa, áldalak!
Erdő egy sem termett ilyet, ily gyümölccsel gazdagot,
édes fa, mely édes szeggel édes terhet hordozol!
(2) Dicsőséges viadalnak zengje nyelvünk himnuszát,
Keresztfának győzedelmén énekeljünk diadalt:
miként győzött halálával mi megváltó Krisztusunk. (R.)
(3) Ó magas fa, hajtsd meg ágad, már ne legyen oly kemény,
enyhítsd bensőd merevségét, mit a természet adott,
a mennyei Király testét úgy karold át szelíden. (R.)
(4) Egyedül csak te vagy méltó váltságunkat hordani,
és a hajótört világot biztos partra menteni:
pusztulástól ezt a földet Bárány vére óvta meg. (R.)
(5) Hódolattal adjunk hálát Háromságban egy Úrnak,
Atya-Fiú-Szentléleknek, imádandó FÖlségnek!
Őt dicsérje minden élő mindörökkön örökké. (Ámen!) (R.)
- Kíséret #1 (751.8 kB)
- Kíséret #2 (208.5 kB)