Búcsúbeszéd olvasás és lábmosás

Alkalmas teremben (refektórium, gyűlésterem) vagy a templomban gyülekezünk. A celebráns – fehér pluviáléban – és kísérete bevonul az előkészített székekhez. Mindnyájan állnak, a celebráns a könyörgést olvassa.

Tetteinket, kérünk Urunk, sugalmazásoddal indítsd és segítségeddel kísérd, hogy mindaz, amit cselekedünk, tetőled nyerje kezdetét, és általad jusson befejezéshez. Krisztus Urunk által. R. Ámen.

Leülnek, s a celebráns ezt mondja:
Keljen fel, akinek a beszédet kell mondania.

Most feláll a kijelölt szónok és rövid beszédet mond, vagy olvas. A beszéd után a celebráns és kísérete felkel, és megkezdi a lábmosást. A kórus először az Ante diem festum antifónát énekli latinul vagy magyarul, az alábbiak szerint mindig megállva és szünetet tartva, amíg a celebráns az előírt cselekménnyel elkészül: az „et cena facta” szavaknál a celebráns feláll és leveszi a pluviálét, a „linteo praecinxit se”-nél kötényt köt maga elé, a „misit aquam”-nál a tálba vizet önt, a „cepit lavare”-nál elkezdi a lábmosást.

Ezután a Tudván Jézus kezdetű népéneket énekelhetjük, vagy – ha még szükséges – a Hol szeretet kezdetű tételt.

Amikor a lábmosás befejeződött, a celebráns kezet mos, felveszi liturgikus ruháját, majd a következő könyörgést olvassa:

Könyörögjünk! Légy jelen, Urunk, e szolga-voltunkat kifejező szertartásnál, és mivel te tanítványaid lábát megmosni méltóztattad, ne vesd meg azt, amit tettünk, hiszen te parancsoltad, hogy híven megtartsuk; hanem add meg, hogy miképpen e külső cselekmény lemosta a testi szennyet, úgy a te irgalmad mossa meg bensőnket minden bűntől. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. R. Ámen!

Ezután mindnyájan leülünk, a Búcsúbeszéd olvasója áldást kér és megkezdi Urunk végrendeletének recitálását. A bevezető párbeszéd elmarad, ha nem pap vagy diákonus olvassa.

V. Az Úr legyen veletek!
R. És e te lelkeddel!
V. Evangélium Szent János könyvéből.
R. Dicsőség neked, Istenünk!

Ha a szertartást nem a templomban végeztük, akkor a „Keljetek fel...” szavak után körmenetben átmehetünk a templomba, s ott hallgatjuk meg a János evangélium 15–17. fejezetét, amelyet a lektor prózában olvas:

Én vagyok az igaz szőlőtő, s Atyám a szőlőmíves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik, és elég. Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjétek és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és tanítványaim lesztek. Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szere-tetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömem legyen bennetek is, és teljes legyen az örömetek. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek szolgának többé benneteket, mert a szolga nem tudja mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!

Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: nem nagyobb a szolga az uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna vég-be olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is. Mert teljesednie kell a törvényükben olvasható jövendölésnek: Ok nélkül gyűlöltek. Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok.

Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hová mégy? Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam. Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hittek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett. Még sok mondani-valóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.

Rövid idő, s már nem láttok engem, ismét rövid idő, és viszont-láttok engem. A tanítványok közül néhányan elkezdtek tanakodni: Mit akarhat ezzel mondani: „Rövid idő s már nem láttok engem, ismét rövid idő, és viszontláttok engem?” És hogy: „az Atyához megyek?” Így töprengtek: „Mi az, hogy rövid idő? Nem értjük, mit akar vele mondani.” Jézus észrevette, hogy meg akarják tőle kérdezni, azért így szólt hozzájuk: „Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: Rövid idő s nem láttok engem, ismét rövid idő s viszontláttok engem? Bizony, bizony mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságtok örömre változik. Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban meg-születik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé gyötrelmeire. Így most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömeteket nem veheti el tőletek senki. Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömetek teljes legyen. Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezik az óra, amikor már nem beszélek képekben, hanem nyíl-tan hirdetem nektek az Atyát. Azon a napon majd a nevemben kértek, s nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek az Atyát, mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hitté-tek, hogy az Atyától jöttem. Kijöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itt hagyom a világot, és visszatérek az Atyához.”

Erre a tanítványok megjegyezték: „Most már nyíltan beszélsz, nem képekben. Így világossá vált előttünk, hogy mindent tudsz, s nincs szükséged rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hiszitek? Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útjára, s magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Azért mondtam el nektek ezeket, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.”

E szavak után Jézus égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett. Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban el-ismerték, hogy tőled jöttem és elhitték, hogy te küldtél engem.

Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid - hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az Írás. Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Át-adtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.

De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen egy legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél.

Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél. Megismertettem velük nevedet és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek.”

Ezt követően záróénekként az Új parancsot adok néktek kezdetű antifónát énekeljük.