Magyarázat
„Izrael Istene” — Ő maga nevezte így magát, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ugyanaz, aki a szabadulást megígérte Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak (=Izraelnek), aki Izráel népét századokon át vezette és őrizte, aki az új Izráelnek, az Egyháznak Istene. Ő maga lett Krisztusban megváltásunkká, s éppen most, míg a szentáldozásban esszük őt, megvált minket szorongatásunkból.
Kotta
(1) Hozzád emelem az én lelkemet, Uram, *
én Istenem, tebenned bízom, pirulnom /ne kelljen!
(2) Emlékezzél meg irgalmadról, Uram *
és könyörületedről, mely öröktől /való. ANT.
(3) Szemeim mindenkor az Úrra néznek, *
mert ő vonja ki a tőrből /lábamat.
(4) Tekints reám és könyörülj rajtam, *
mert egyedül vagyok és igen /szegény. (ANT.)
(5) Lássad megalázottságomat és számtalan bajomat, *
és bocsásd meg minden /vétkemet! ANT.
- Kíséret #1 (595.3 kB)
- Kíséret #2 (113.6 kB)