Magyarázat
A keresztény ember kettős időben él: a megváltást már megszerezte számunkra Krisztus húsvéti áldozata; ugyanakkor e megváltás beteljesedését még mindnyájan külön-külön és együttesen várjuk. A graduale a bűn, bizonytalanság, emberi zűrzavar nyomorúságából kiált fel az Úrhoz.
Kotta
Szívem háborúságai megsokasodtak, az én nyomorúságomból ments ki engem, Uram!
V. ! Lássad megalázottságomat és számtalan bajomat, *
és bocsásd meg minden /vétkemet!
AZ ÉN NYOMORÚSÁGOMBÓL.
V. ! Szemeim mindenkor az Úrra néznek, *
mert ő vonja ki a tőrből /lábamat.
AZ ÉN NYOMORÚSÁGOMBÓL. SZÍVEM.
- Kíséret #1 (632.7 kB)
- Kíséret #2 (162.3 kB)