Te, fölkelvén, Uram

Potum meum
Nagyböjti hétköznapok
Kommunió Általános tételek a szenvedés idejére
Kommunió Dallam: Gregorián típusdallam. Bibliai szakasz: Zs 101,14; Zs 68 Forrás: GH 123 (117. oldal)

Eljött a könyörület ideje. A „mélységes sárba” súllyedt lélek, aki nem talál magának szilárd helyet, a szenvedésbe merült Megváltó mellé áll, s vele együtt kiált a mennyei Atyához: ideje a megkegyelmezésnek, Uram!

Kotta

Te, fölkelvén, Uram, könyörülsz Sionon, mert ideje, hogy rajta könyörülj, mert eljött az idő.

(1) Szabadíts meg engem, /Isten, *
mert torkomig hatolnak a vizek.
(2) Belesüllyedtem a melységes /sárba, *
és nem találok szilárd helyet. ANT.

(3) Én pedig tehozzád imádkoztam, /Uram, *
mert ideje a megkegyelmezésednek, ó, Istenem!
(4) A te irgalmad nagyságában hallgass meg /engem, *
kegyelmednek hűsége szerint. ANT.

(5) Hallgass meg engem, Uram, mert szelíd a te /irgalmad, *
könyörületednek sokasága szerint tekints reám.
(6) Dicsérem az Isten nevét /énekkel, *
és magasztalom őt dicsérettel.
(7) Dicsérjék őt az ég és /a föld, *
a tenger és mindaz, ami bennük mozog. ANT.