Magyarázat
Az antifóna mindenek előtt Krisztusra vonatkozik. Ő „kiáltott az Atyához”, mert a szenvedés kelyhét egészen kiitta, és ő, akinek minden engedelmeskedik, a szenvedésből „engedelmességet tanult” (vö. Zsid 5,8) és tanúsított. Az Atya szava: „én meghallgatom őt, megmentem őt, és megdicsőítem őt”: ez már a húsvétra utal előre. — De Krisztus mindent az Egyházért vitt végbe. Azért kiáltott, hogy Egyháza vele együtt kiálthasson az Atyához. Mi vagyunk, kik bűnünkben, bajunkban keresztre feszítettségünkben, nagyböjti önmegtagadásunkban az Atyához kiáltunk. Az Atya bennünket is meghallgat, és majd Húsvétkor, meg az örök Húsvétben is megdicsőit minket Krisztussal együtt. Így kell tehát szenvednünk Krisztussal (nagyböjt), hogy majd vele együtt menjünk be a dicsőségbe (Húsvét).
Kotta
(1) Aki a Magasságbelinek oltalmában lakozik, *
s a Mindenható árnyékában / marad;
(2) Mondja az Úrnak: „Menedékem vagy és váram! *
Istenem, kiben / bízom én.” ANT.
(3) Vállaival beárnyékoz téged, *
és biztos helyed lesz az ő szárnyai / alatt.
(4) Azért veszedelem nem érhet téged, *
és csapás nem közelíthet a te hajlé/kodhoz. ANT.
(5) Mert angyalainak parancsolt felőled, *
hogy megőrizzenek téged minden / utadon.
(6) Kezükben hordoznak téged, *
hogy kőbe ne üssed / lábadat. ANT.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek / Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor *
és mindörökkön örökké, / ámen. ANT.
- Kíséret #1 (682.7 kB)
- Kíséret #2 (154.8 kB)
- Kíséret #3 (121.2 kB)