Kotta
A mi Üdvözítőnk, én kedveseim, e napon megszületett: azért örvendezzünk!
Nem is szabad ott helyt adni a bánatnak, hol születése van az Életnek, mely a halandóságtól való félelmet elemésztve a megígért örökkévalóság vígasságát meghozza nékünk. Senki nincs, ki e jókedvből kirekesztve lenne, hiszen egy és közös az ok a vidámságra mindnyájunknak: a mi Urunk, lerontója bűnnek és halálnak — bár senkit sem talált mentesnek a bűnvád alól —, mégis mindenkinek kiszabadítására érkezett.
Újjongjon az igaz, mert a győzelmi pálmához így közeljutott! Örvendezzen a bűnös, mert a bocsánatra meghívást kapott! Lelkesedjen fel a pogány is, mert immár életre szólították! Az Istennek Fia ugyanis, midőn eljött az idők teljessége, melyet az isteni határozat kikutathatatlan mélysége meghatározott: hogy Alkotójával az embert kiengesztelje, az emberi természetet fölvenni méltóztatott; s így a hlált kiagyaló ördög az által bukott el, amivel egykor győzött. E párviadalt, melybe érettünk szállt az Isten, nagyságos és csodás méltányossággal úgy szabályozta, hogy Ő, bár mindenható, mégis, e dühödt ellenséget ne lenyűgöző felségével győzze meg, hanem a mi alacsonyságunkban: ugyanazt a külsőt, ugyanazt a természetet vetvén ismét szembe a Sátánnal, mint az első csatában — halandóságunknak részeseként, de nem ismerve semmi bűnt!
Adjunk azért hálát, kedveseim, az Atyaistennek Fia által a Szentlélekben, hiszen nagy szeretetében, mellyel minket kedvébe fogadott, megkönyörült rajtunk, s bár holtak voltunk a bűnökben, éltre keltett minket, hogy új teremtmény legyünk Krisztusban, új alakzat. Azért tegyük le a régi embert, annak cselekvéseivel együtt, s Krisztus születésében részesülvén, mondjunk ellene a testi cselekedeteknek.
Ismerd fel, ó krisztusi ember, a te méltóságodat! S miután már az isteni természet részese lettél, ne akarj korábbi hitványságodba új-voltodtól elfajzott viselkedéssel visszatérni! Emlékezzél meg arról, hogy ki az a Fő, és ki az a Test, akinek tagja lettél! Emlékezzél rá, hogy a sötétség hatalmából kimenekítve, az Isten világosságába és országába immár áthelyeztettél!
Nagy Szent Leó ünnepi beszédéből.