Kotta
Miért háborognak a pogányok? Hiábavalóságokat a népek miért terveznek? Aki a mennyekben lakik, csak nevet rajtuk, és indulatában szétzavarja őket! (Mert így szól az Úr Küldöttje:) Engem rendelt Ő királlyá a szent hegyen, Sionon, hogy határozatát (üdvösség-tervét) meghirdessem. Az Úr, az örök Atya mondá nékem: Én Fiam vagy Te, én ma, az örökkévalóság mindig-egy, kezdet sé végnélküli idjében szültelek Téged. Kérjed tőlem, és neked adom a pogányokat örökségül, és birodalmadul a földnek határait. Kormányzod őket vasvesszővel, és mint a cserépedényt, összetörheted őket! És most királyok — mind, ti emberek fiai — okosak legyetek! Értsétek meg ezt az intést, akik a földön laktok: Szolgáljatok az Úrnak, e most született Gyermeknek félelemmel, és örvendezzetek néki rettegéssel. Vegyétek magatokra az Ő fegyelmét, nehogy elvesszetek az életből, amikor majd Bíróként újra jön. De boldogok mindnyájan, kik Őbenne bíznak! Dicsőség az örök és születetlen Atyának, dicsőség az örökkévalóságban született Fiúnak, aki az időben emberré lett; dicsőség az örök Léleknek, ki az Atyától és Fiútól származik: Istené a dicsőség kezdetben, most és mindörökké! Ámen!
A 2. zsoltár alapján.