Magyarázat
Legrégibb eredeti magyar karácsonyi énekünk. A pásztorok imádásának csodálatosan egyszerű, nemes hangú megjelenítése. Hatása igazán csak teljes eléneklésekor bontakozik ki. Szerepekre osztva is (lásd a 10. versszakot).
Felhasználási javaslat
Misék (főleg esti mise) után; betlehemnél tartott ájtatosságokon, jászolyba-helyezéskor.
Kotta
(1) Csordapásztorok, midőn Betlehemben
csordát őriznek éjjel a mezőben,
(2) Isten angyali jövének melléjük,
nagy félelemmel telik meg ő szívük.
(3) „Örömet mondok, nagy örömet néktek,
mert ma született a ti Üdvösségtek.
(4) Menjetek el csak gyorsan a városba,
ott találjátok Jézust a jászolba’!”
(5) Elindulának és el is jutának,
Szűz Máriának jó napot mondának.
(6) „Isten titeket hozott Uratokhoz,
de nem szólhatok mostan szent Fiamhoz,
(7) mert ő aluszik, nyugoszik pólyában,
szénán bágyadoz a hideg jászolban.
(8) Nem pihen ágyban, sem friss palotában,
hanem jászolban, romlott istállóban.”
(9) „Serkentsd fel Jézust, szent Fiadat nékünk,
mert mi angyalok igéjére jöttünk.”
A következő versszakot a díszesebb dallamon énekeljük:
Az első dallamon:
(11) „Üdvözlégy, Jézus, pásztorok Pásztora,
bűnös emberek megváltó szent ura.
(12) Kérünk tégedet, mi Üdvözítőnket,
sok bűneinkért meg ne utálj minket!
(13) Mária, te is könyörögj érettünk,
hogy halálunkkor boldogok lehessünk!”
(14) Dicsőség néked, örök Atyaisten,
kisded Jézusunk, és Szentlélek Isten!
- Kíséret #1 (1.1 MB)
- Kíséret #2 (951.0 kB)