Istengyermek, kit irgalmad

(2) Bár nem látom gyermekarcod szent vonásait,
hiszem mégis rendületlen, hogy már te vagy itt,
és mosolygón fölfogod könnyemet, amit hozok
ajándékul jászolodnak trónusához én.

(3) Istengyermek, nézd szívemnek forró vágyait,
boldogságot adni másnak nincs hatalma itt,
csak tenéked, Istenem, ó, ha arcod megjelen
áldott ostya szent színében, boldog vagyok én.

(4) Betlehemi csillagodat ragyogtasd nekem,
ki e sötét lelki éjben jászlad keresem,
add hitemnek fényedet, akkor biztosan megyek,
s meg nem állok, míg a trónod el nem érem én.

(5) Szentségházad jászolához állok őrnek én,
hogy ne bántson senki téged már e földtekén,
ó, ha téged sértenek, én szívembe rejtelek,
s menedéket adok néked mindhalálomig.