Magyarázat
A Gyermekben találkozó ellentétekről („Dies est laetitiae”). „A hit szemében két élete van e Gyermeknek: két, kimondhatatlanul fenséges módon és szétválaszthatatlanul egyesült élet. Emberi természete oly szorosan az Igéhez tartozik, hogy egy személyt alkot vele, az Ige személyét, aki saját isteni létével tartja fenn ezt az emberi természetet.” (Columba Marmion) A 2. versszak tehát ugyanarról a Gyermekről mondhatja el, hogy éjfél-tájban születik, s hogy ő az, aki a napfényt gyújtja...
Kotta
(1) Nagy örömnap ez a nap: Messiásunk támadt,
Szűz anya szült szent Fiat, váltja fény az árnyat.
Jászolán a csecsemő szívet-lelket megnyerő ő emberségében,
ám ugyancsak elvakít, s nyomban térdre kényszerít ő istenségében.
(2) Éjfél-tájban születik, ki a napfényt gyújtja,
anyatejre éhezik, ki az üdvöt nyújtja.
Rejtik pólyák, szalagok, ki az égre csillagot milliomot tűzdel,
sírdogál az újszülött, aki ott fenn mennydörög, s rémít villám-tűzzel.
(3) Dicsérjük a Gyermeket, ki ma testet öltött,
gyöngeségben született, belénk erőt öntött.
Ha ő meg nem születik, minden ember elveszik, nem jut üdvösségre;
ó megváltó Istenünk, halálunkkor légy velünk, fogadj be az égbe!
- Kíséret #1 (877.7 kB)