Kotta
Csodálatos misztérium nyilatkozik meg e napon: megújul az emberi természet, ember lesz az Isten, — ami volt, az megmarad, de fölveszi azt, ami nem volt, nem szenvedve sem összevegyülést, sem pedig megosztást!
Ó, csodálatos csere ez: az emberi nem teremtője lélekkel átjárt testet öltve Szűztől születni méltóztetott, s világra jőve mint ember, megajándékoz minket istenségével.
Amikor megszülettél, Urunk, kimondhatatlan módon a Szűztől, akkor beteljesedett az Írás: mint harmat, leszálltál a völgybe, hogy szabaddá tedd az emberi nemet; dicsérünk téged, Istenünk!
Ó, szent és makulátlan szüzesség, milyen dicséreteket mondjak rólad, nem tudom: mert, akit az egek be nem fogadhattak, azt te öledben hordozod. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse: mert, akit az egek be nem fogadhattak, azt te öledben hordozod.
Az ünnepi zsolozsmából.