Kotta
Eljött az Úr a fogságban levő Ádámhoz és Évához, hogy feloldja őket kínjaikból. A kereszt győzedelmes fegyverével lép be hozzájuk. Ádám meglátja Őt, s a bámulattól repeső szívvel kiáltja a többiek felé: „az én Uram legyen veletek!” És Krisztus így felel Ádámnak: „És a te lelkeddel!”
Aztán megragadva jobbkezét, felsegíti és így szól hozzá: Ébredj fel álmodból, kelj fel a halálból, a Krisztus rádragyog. Én, a te Istened, aki érted fiaddá lettem, érted, és mindazokért, akik ezután embernek születnek, - most hatalommal parancsolom: A bilincsbe vertek járjanak szabadon, a sötétben levőknek ragyogjon világosság, a halál álmában alvók ébredjenek!
Nézd leköpdösött arcomat, miattad ilyen, hogy visszaadhassam neked az élet leheletét. Nézd összevert arcomat: azért ilyen, hogy a te összetört arcodat meggyógyítsam, és saját képemre újjáteremtsem. Nézd megostorozott hátamat, azért vállaltam ezt, hogy levegyem hátadról bűneid terhét. Nézd kezemet, amit a szegek szorosan a fához rögzítettek: érted, aki kezedet a gonoszság fája felé nyújtottad.
Kelj fel és menjünk innen: most Én, aki az Élet vagyok, elszakíthatatlanul hozzád tartozom…
Őskeresztény prédikáció.