Így könyörgött Mózes

Precatus est Moyses
Évközi 18. vasárnap
Offertórium Parafrázis Bibliai szakasz: Kiv 32,11–15 Forrás: GH 337 (318. oldal)

Mózes a mi örök közbenjárónk és engesztelőnknek, Krisztusnak előképe. Minden szentmisében valósággá lesz, hogy az Úr megengesztelődik, és elengedi a legnagyobb vészt, mely minket fenyegethet, a kárhozatot.

Kotta

(1) Így könyörgött Mózes Isten elé lépve:
"Mért haragszol, Uram, íly nagyon népedre?
Ne felejtsd el, szolgád, a hű Ábrahámot
Izsákot, Jákobot, csendesítsd haragod!

(2) Hiszen megígérted, hogy majd nekik adod,
tejjel-mézzel folyó Kánaán országod."
__R. Megengesztelődvén, s bocsátván a népnek,
Elállott a vésztől, melyet érdemlének.

(3) Szólott tehát Mózes a gyülekezetnek,
jertek félelemmel elébe Istennek!
Mert az Úr felsége fénylik a felhőkben,
sóhajtásotokat meghallá az égben.
(Folyamatosan tovább:)

(4) Mondá szolgájának, Mózesnek az Isten:
kegyelmet találtál az én szemeimben,
mert én jól ismerlek, tudom hűségedet,
meghallgattam azért minden kérésedet.
(Folyamatosan tovább:)

(5) Mózes leborulván imádta az Urat:
„Hálát adok néked, nagy irgalmad miatt.” R.