Magyarázat
A földi élet zűrzavarában, sötétségében, félelmei között élő ember adományaival együtt Isten elé teszi az egész létét fenyegető bajait is. Az áldozat része az is, hogy elismerjük: csak tőle várhatunk világosságot az élethez, és menekülést az örök haláltól.
Kotta
(1) Az én szemeimet, világítsd meg, Uram,
ne vegyen a halál hatalmat énrajtam!
R. Az én ellenségem ne mondhassa soha,
győzedelmeskedtem, erőt vettem rajta.
(2) Meddig felejtesz el, meddig, ó én Uram,
elvetettél engem, s nem emlékszel rólam? R.
(3) Tekints reám, Isten, a te kegyelmedben,
benned bízom, aki vígasztalsz szívemben. R.
(4) Csak te lettél, Isten, az én segítségem,
melyért dícsér lelkem vidám énekekben. R.
- Kíséret #1 (179.9 kB)