Uram, én kősziklám

Dominus firmamentum
Évközi 10. vasárnap
Kommunió Dallam: Gregorián típusdallam. Bibliai szakasz: Zs 17,3; Zs 17 Forrás: GH 302 (289. oldal)

„Dícsérvén hívom az Urat” – mert „akár esztek, akár isztok, mindent az Úr dicsőségére cselekedjetek!” (1Kor 10,31)

Kotta

Uram, én kősziklám és menedékem, és szabadítóm, és Istenem, én segítőm!

(1) Dícsérvén hívom az / Urat, *
és ellenségeimtől megszaba/dulok.
(2) Szorongatásomban segítségül hívtam az / Urat, *
az én Istenemhez kiál/tottam. ANT.

(3) És meghallotta szavamat az ő szent templo/mából, *
és eljutott füleibe az ő színe előtt való kiál/tásom.
(4) Mert te az alázatos népet megszaba/dítod, *
és a kevélyek szemeit mega/lázod. ANT.

(5) Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet, / Uram, *
én Istenem, világosítsd meg sötétsé/gemet!
(6) Mert kicsoda Isten az Úron /kívül, *
kicsoda erősség a mi Istenünkön / kívül? ANT.

(7) Isten az, ki felövezett engem erős/séggel, *
és makulátlanná tette / utamat.
(8) És nekem adtad a te szabadításodnak pajzsát, †
és jobbkezed fölemelt / engem, *
a te szelídséged nevelt / engem. ANT.