Téged, Isten, dicsérünk

Te Deum
Záróénekek
Himnusz
Dallam: Egyszerűsített gregorián dallam. Szöveg: Sík Sándor verses fordítása. Forrás: ÉE 369 (428. oldal)

TÉGED, ISTEN DICSÉRÜNK — TE DEUM. Az Egyház legrégibb, egyben legszebb magasztaló-hálaadó éneke. A IV. században keletkezett, sőt egyes részei, elemei még korábbra, a vértanúk korába vezethető vissza. A szöveg a zsoltárok költészetéhez hasonlóan magasrendű, emelkedett próza, rím és szabályos ritmus nélkül, mégis szárnyaló, ünnepélyesen egyszerű nyelven, mint a Biblia és a liturgia többi szövege is. Tartalmilag és formailag hűségesebb fordítás: Téged, Isten dicsérünk (II.)

A himnusz első részében az ég és föld egyesül egy óriási karban, hogy egy szívvel énekelje a Legszentebbet. E rész középpontjában hangzik föl az Izaiás próféta látomásából ismert, Istenhez legméltóbb dicséret: Sanctus — Szent, szent, szent! Az énekben ez a vers mintegy Isten személyes jelenlétét idézi. Előtte a teremtés nagy műve zengi a dicséretet (az egész kozmosz, majd az angyalok, s az Isten trónjához legközelebb álló kerubok és szeráfok), a Sanctus után pedig a megváltás műve idéződik fel (először a megtestesült Istenhez legközelebb álló apostolok, azután azok, akiket Isten különleges szolgálatra kiválasztott — az ősegyház ezeket hívta prófétáknak —, majd a vértanúk, s az egész földön elterjedt Anyaszentegyház). Az első részt a Szentháromság magasztalása zárja le. A második szakasz Krisztusról szól. Őt jövendölte a 23. zsoltár: a „Dicsőség Királya”, aki majd megjelenik, s az angyali fejedelmektől megnyitott mennyei kapun át belép oda, emberi természete szerint is. A Te Deum erre gondolva már a beteljesülést hirdeti: a Dicsőség Királya kijött az Atyától, hogy az emberiséget megmentse; a halál és feltámadás győzelme után neki újból megnyílnak e kapuk, hogy oda már minket is bevigyen magával. A harmadik szakasz kéri, hogy a megváltásban részesült, megkeresztelt hívőket is vigye be Krisztus az örök dicsőségbe, végül a negyedik rész zsoltárokból vett idézetekkel Isten segítségét kéri földi életünkre.

A Te Deumot őseink gyakrabban énekelték, mint manapság szokásos. Ezzel is arra nevelték magukat, hogy a liturgia szellemében az istenimádást tartsák a legszebb, az emberhez legméltóbb foglalatosságnak, abba egész önátadással bekapcsolódjanak. Mi is énekeljük minél gyakrabban a nagy ünnepeken a misék végén (pl. Húsvét, Szentháromság, Krisztus Király és más főünnepek), ájtatosságokon, vallásos összejöveteleken, lelkigyakorlatok alkalmával.

Kotta

Pap: Te deum laudamus! N: Téged, Isten dicsérünk, * téged Úrnak ismérünk.

(2) Téged, örök / Atyaisten * mind egész föld / áld és tisztel.
(3) Téged minden / szép angyalok * Kerubok és /Szeráfkarok.
(4) Egek és min/den hatalmak * szüntelenül / magasztalnak.
(5) Szent vagy, szent vagy, * erősséges szent Isten vagy!
(6) Nagyságoddal telve ég, föld, * dicsőséged mindent bétölt.
(7) Téged dicsér, / egek Ura * apostolok / boldog kara.
(8) Dicséretes / nagy próféták * súlyos ajka / hirdet és áld.
(9) Jeles már/tírseregek * magasztal/nak tégedet.
(10) Vall tégedet / világszerte * szent Egyházad / ezerszerte.
(11) Ó / Atyánk, téged * s mérhetetlen / nagy Fölséged.
(12) S azt, ki hozzánk / tőled jött le * Atya igaz / Egyszülöttje.
(13) És / áldjuk veled * Vigasztaló / Szentlelkedet.
(14-15) Krisztus, Isten / Egyszülöttje * Király vagy te / mindörökre.
(16) Mentésünkre / közénk szálltál * szűzi méhet / nem utáltál.
(17) Halál mérgét / megtiportad * mennyországot / megnyitottad.
(18) Isten jobbján / ülsz most széket * Atyádéval / egy fölséged.
(19) Onnan leszel / eljövendő * mindeneket / ítélendő.

Itt meghajolunk vagy letérdelünk.
(20) Téged azért, Uram, kérünk, * mi megváltónk, maradj vélünk!
(21) Szentjeidhez végy fel / égbe * az örökös / dicsőségbe!
(22) Szabadítsd meg, Uram, / néped * áldd meg a te / örökséged!
(23) Te kormányozd, te vi/gasztald * mindörökké / felmagasztald!

Felegyenesedünk vagy felállunk.
(24-25) Mindennap dicsérünk téged, * szent nevedet áldja néped.
(26) Bűntől e nap / őrizz minket * és bocsásd meg / vétkeinket!
(27) Irgalmazz, U/ram, irgalmazz * híveidhez / légy irgalmas!
(28) Kegyes szemed / legyen rajtunk * tebenned van / bizodalmunk.
(29) Te vagy, Uram, én reményem, * ne hagy soha szégyent érnem!

V. Áldjuk az Atyát és a Fiút a Szentlélekkel együtt!
R. Dicsérjük és magasztaljuk őt mindörökké!

V. Benedicamus Patrem et Filium cum Sancto Spiritu!
R. Laudemus et superexaltemus eum in saecula!

Könyörgés
Könyörögjünk! Isten, kinek irgalmassága megszámlálhatatlan és jóságának kincse véghetetlen! Hálát adunk szent Fölségednek minden ajándékaidért, és kegyességed előtt szüntelenül esdeklünk, hogy ki a hozzád folyamodók kérését teljesíted, őket soha el nem hagyva az örökké tartó jutalmakra elvezesd! A mi Urunk, Jézus Krisztus által. R. Ámen.