Kotta
A keresztséghez és bérmáláshoz természetesen csatlakozik az Oltáriszentség, mint Krisztus Testében való beépítés állandó eszközlője. Az ősegyház — és ma is a keleti egyház — rögtön a keresztség után kiszolgáltatta. A nyugati egyház mai gyakorlata szerint a megkeresztelt gyermek előbb a keresztény családban tanulja Krisztust ismerni és szeretni, majd ha az Oltáriszentséget már meg tudja különböztetni a közönséges ételtől (tehát 6–7 éves korban), vezetik szülei az Úr asztalához.
Az elsőáldozás, Jézus testével való első egyesülés napja kiváltságos ünnep a gyermek életében, de jeles napja az egyházközségnek is. Az elsőáldozás legmegfelelőbb időszaka a HÚSVÉTI SZENT IDŐ. Elsősorban azért, mert az Oltáriszentség Krisztus húsvéti ajándékai közé tartozik. Másodsorban azért, mert az elsőáldozók ugyanazt a szerepet játsszák ma az Egyház életében, mint hajdan a hittanulók, az Egyház húsvéti gyermekei. Harmadsorban azért, mert az Anyaszentegyház akarata szerint a húsvéti időszak minden keresztény közös áldozására való, s illő, hogy ebbe kapcsolódjanak be először az elsőáldozók is.
Az elsőáldozásra való távolabbi ELŐKÉSZÜLET: a gyermek hittan-tanulása. A közelebbi előkészület egybeesik a nagyböjttel. Mint régen a hittanulók, úgy az elsőáldozók is a közösség színe előtt letett és liturgiával összekapcsolódó kisebb vizsgákon át juthatnak el a nagyböjti időszak alatt a szentség vételéig.
Az elsőáldozást megelőző napon általában elvégzik a gyermekek ELSŐ GYÓNÁSUKAT is. A szülők készítsenek elő egy csendes szobát; tegyenek ki keresztet az asztalra. A gyermekkel imádkozzák a lelkiismeretvizsgálat előtti imát; beszéljék meg, hogyan kell felhasználni a lelkitükröt, majd hagyják magára a gyermeket egy negyed óráig, hogy felkészülhessen. Azután mondjanak vele együtt bánatimát, majd vezessék a templomba. Míg gyónását végzi, imádkozzanak érte, s vele együtt mondjanak hálaadást. Ezután a gyermek otthon elégetheti bűneinek följegyzését, s ez is emlékezteti őt arra: bűnei egészen megsemmisültek a szentség által. Az első gyónás után néhány hónapig még segítse a szülő a gyermeket a helyes gyónási ritmus kialakításában, a fölkészülésben és hálaadásban. Önállóságra, lelkiismereti öntevékenységre kell elvezetni a gyermeket, de segítve, hogy oda valóban eljusson.
Az áldozás reggelén korán kelve nyugodtan öltöztessük föl a gyermeket, mondjunk vele rövid imát, érkezzünk időben a templomba. Illő, hogy a szülők és keresztszülők is együtt áldozzanak gyermekükkel.
AZ ELSŐÁLDOZÁS maga legyen szent és méltóságteljes. Az Egyház liturgiájának tartózkodó, szemérmes szépségét ne nyomják el gügyögő versikék, köszöntők, dalok. Szép szokás az elsőáldozás után a plébánián az elsőáldozókkal, vagy otthon a rokonokkal, barátokkal közösen tartott szeretet-étkezés.
Az elsőáldozás az Úr szent testével való első találkozás. Milyen szomorú, hogy sokak számára ez egyben az utolsó is! Ha a gyermek szüleinek példáján látja, akkor ő maga is mindennél többre fogja becsülni a szentáldozást, és e nagy ajándékban részesülve minél gyakrabban fogja magához venni életének vándorútján e szent táplálékot.
######Énekek
Az elsőáldozási misén vagy az ünnep saját énekeit vesszük, vagy a következőket:
Kezdőének: „Jertek, Atyám áldottai”, vagy: „Táplálta őket”.
Olvasmányközi ének: „Mindenek szemei”
Alleluja, „Az én testem valóban étel”.
Áldozási ének: „Ízleljétek és lássátok”.
Közvetlen az áldozás előtt illetve után a kicsinyek elénekelhetik: „Megadja most Isten”.
Énekelhetők még: „A jó Pásztor”, „Kyrie, Üdvözítő szent Királyunk”, „Áldozatot hozzatok”, „Az Úristent magasztalom”, „Uram Jézus, légy velünk”, „Szeretlek szép Jézus”, és az oltáriszentségi énekek.
######Szülő imája az elsőáldozó gyermekért
Atyánk, Te testvérül adtad nekünk szent Fiadat, Jézus Krisztust. Gyermekem már megindult az Ő szeretetének útján, s ezért merjük most megengedni, hogy Fiad asztalközösségében részesüljön. Segíts, hogy Krisztus jelenlétének titkát gyermekemmel együtt állhatatosan higgyük, érte hálásak legyünk. Ajándékozz meg minket a szentáldozás által a Veled és egymással való közösség mind mélyebb örömével. Ámen.
(A „Gotteslob” imakönyvből)