Kotta
Hárman a fenség trónusán
ülnek az égi lakomán;
mert a magányost a magány
nem vigasztalja igazán.
Míg örök szelleme szemét
magára szegezi az Atya,
lényének tükörére kép
vetődik: egy új ön-maga.
S amint a Kép megszületett,
az Egy nincs többé egyedül:
a Születetlen és Szülött
egymásnak társasan örül.
S a Szentlélek ez az öröm,
mely összeköt Atyát s Fiút,
s a három együvé ömöl,
egy Fő-fő Jóba összefut.
Annak, ki sohse született,
illőn, és aki Született,
s a Léleknek, oltárra-tett
szívvel zengjünk dicséretet!
Ámen.
(J. Peckham himnusza, Babits Mihály fordítása)