A Szentháromság dicsőítő éneke (himnusz)

Elmélkedések Szentháromság ünnepére
Elmélkedés
Szöveg: J. Peckham Forrás: ÉE 1135. oldal

Kotta

Hárman a fenség trónusán
ülnek az égi lakomán;
mert a magányost a magány
nem vigasztalja igazán.

Míg örök szelleme szemét
magára szegezi az Atya,
lényének tükörére kép
vetődik: egy új ön-maga.

S amint a Kép megszületett,
az Egy nincs többé egyedül:
a Születetlen és Szülött
egymásnak társasan örül.

S a Szentlélek ez az öröm,
mely összeköt Atyát s Fiút,
s a három együvé ömöl,
egy Fő-fő Jóba összefut.

Annak, ki sohse született,
illőn, és aki Született,
s a Léleknek, oltárra-tett
szívvel zengjünk dicséretet!

Ámen.

(J. Peckham himnusza, Babits Mihály fordítása)