Imádlak és áldlak

Aquinói Szent Tamás éneke az Oltáriszentséghez. Mély hittani tartalmat és bőséges vallásos érzést csodálatosan egyesítő vers. 1. versszak: Teljes önátadás, önmagunkról való megfeledkezés. 2. versszak: „A hit hit hallásból ered” (Róm 10,17): az Igazság szavára nyugodtan rábízhatjuk magunkat. 3. versszak: Bár Krisztus istenemberi jelenléte az Oltáriszentségben a szemnek nem látható, de ugyanolyan valóságos és ugyanolyan üdvöt hozó, mint volt istensége a keresztfán emberségének színe alatt. A jobb lator: az üdvösség-közlés első fölvevője. 4. versszak: Tamás, a kétkedő apostol az Úr eszköze volt, hogy minket megerősítsen a hitre. 5. versszak: A Kenyér: élő áldozati test, mely „értünk adatik”, s a feltámadás erejében éltető táplálék. 6.versszak: A Bor: Urunk kiontott vére, mellyel úgy táplál bennünket, ahogyan a pelikán-madár kicsinyeit,: önmagát sebzi fel, hogy vérével itassa őket. 7. versszak: Most még csak a hit szemével, rejtve, mintegy fátyol mögött látjuk Őt, de az Eukarisztia már előre jelzi és ízleli a jövendő színről-színre látását (vö. 1Kor 13). Jézus megígérte, hogy az üdvösségterv teljes véghezvitele után ismét együtt fog étkezni övévivel (Mk 14, 22-25).