Magyarázat
Az „Adoro te devote” ének régi magyar népének-változata. 2. versszak: A kenyér és bor „színe” (külső alakja) mögött rejtőzik, vö. az „Adoro te devote” ének 3. versszakával.
Felhasználási javaslat
Úrfelmutatás után, áldozás után, szentségimádáskor; főként az évközi és a nyagyböjti időben.
Kotta
(1) Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség,
kenyér- és bor-színben elrejtezett emberség!
Noha meg nem láthat, meg nem tapasztalhat
az emberi gyengeség.
(2) Isteni erődet elrejtéd a keresztfán,
testi gyarlóságnak homályával takarván,
itt emberi tested előlünk elrejted,
színek alatt titkolván.
(3) Noha Szent Tamással sebed helyét nem látom,
Uram, igaz hittel jelenléted megvallom,
e szent hitben tarts meg, szent színedet add meg
égben egykor meglátnom!
(4) Váltságomnak ára, lankadt szívem ereje,
szegény bűnös lelkem megtisztító fürdője,
szomjú, fáradt lelkem megvigasztalója,
üdvösségem záloga!
- Kíséret #1 (712.6 kB)