Fohászok az ádventi hétköznapokra

Íme, az ég felhőiben érkezik az Úr, jön nagy hatalommal, alleluja!

Az ősi napoktól fogva hallottuk a próféták ajkáról, hogy Ő az, aki lejövendő, a virágzó ág Jessze gyökeréről; kinek országló hatalma fölött áll evilág minden hatalmának!

Mondjátok: Kicsinyhitűek, erősödjetek meg és ne féljetek! Íme, eljön a mi Istenünk és megszabadít minket.

Ama napon megcsordulnak a hegyek édességgel, s a dombokból tej és méz folyik, alleluja!

Ó mind ti szomjazók, jöjjetek az élő vízhez; keressétek az Urat, míg van idő megtalálni! Merítsetek vizet örömmel az Üdvözítő forrásaiból!

Íme, megjelenik az Úr, nem áltat téged. Ha halasztja jöttét, te csak várjad őt. Mert bizonnyal eljün, és nem késlekedik, alleluja.

A hegyek és halmok énekelnek majd az Úr színe előtt, és az erdők fái kezükkel tapsolnak: mert eljön az Úr, az uralkodó, és országának nem lezs vége, alleluja, alleluja.

A hegyek és dombok megalázkodnak, a görbeségek kiegyenesednek, a rögök úttá simulnak: jöjj el hát Urunk, ne késlekedjél!

Midőn majd eljön az emberfia: vajon talál-e még hitet a földön?! Igazul és jámboran éljünk, várva várva a boldog reményt: az Úrnak eljövetelét!

Mindenható Igéd, ó, Urunk, leszáll királyi székéből... Hogy megismerjük a földön a Te utadat, és minden nemzet meglássa a Te üdvösségedet.

Add meg Uram bérüket azoknak, akik kivártak Téged, hogy a te prófétáid igazmondóknak bizonyuljanak.

Én pedig fölnézek az Úrra, Őrá várakozom, Üdvözítőmre. Várva várom az Urat, kész vagyok fogadni Őt, ki már közel van, alleluja!

A zsolozsmából.