Kotta
Az Egyház ádventi zsoltára, melyben végleges megváltását várva a századokon át, Urához sóhajtozik._
Izrael pásztora, figyelmezz! Ki népedet, mint a nyájat vezeted, ki a kerubok fölött trónolsz végtelen hatalmadban: jelenj meg itt, a mi szegény földünkön! Ébreszd fel a Te hatalmadat, és jöjj el, hogy megszabadíts minket! Isten, téríts meg minket magadhoz ferde utainkról, ragyogtasd föl arcodat és akkor megszabadulunk.
De Te ellentmondássá tettél minket szomszédainknak, és ellenségeink megcsúfolnak minket. Egykor kihoztad szőlődet, az Egyházat, Egyiptomból, a pogányok köréből; helyet egyengettél neki, elültetted gyökerét, és betöltötte a földet. Árnyéka elborította a hegyeket, vesszői elértek egészen a tengerig, hajtásai a nagy folyamokig. Most hát miért bontottad el védő sövényét? Hogy leszaggathassa minenki, aki csak átmegy az úton? Pusztítja az erdei vadkan, és a mezei vadak legelnek róla!
Hát térj vissza hozzánk, erős Isten! Tekints alá a mennyből és nézd: látogasd meg ezt a Szőlőt, és oltalmazd, amit jobbod ültetett. Legyen védő jobbod az Emberen, akit magadnak neveltél! És mi el nem távozunk tőled, hanem újjáéledünk, és a Te nevedet hívjuk és hirdetjük. Dicsőség neked mindörökké, ámen!
A 79. zsoltár alapján.