Kotta
Mit jelent az „Ádvent” szó?
Ádvent, Adventus Domini = az Úr eljövetele, röviden: Úrjövet. Ádvent az Úr kegyelemhozó eljövetelére való felkészülés időszaka.
Mikor tartjuk az Ádventet?
Ádvent, egyben az egyházi év a Szent András ünnepéhez (nov. 30.) legközelebb eső vasárnappal, illetve annak előestéjével kezdődik. Négy hétből áll, a negyedik többnyire csonka. A liturgikus szín: viola (kivéve Ádvent III. vasárnapján, amikor szabad rózsaszínt használni). December 17-től már a közbetlen karácsonyi előkészület jeles napjait tartjuk.
Milyen Úrjövetről emlékezünk meg Ádventben?
- Történelmi Úrjövet. Az Ószövetség várakozása Krisztus elős (alázatos) eljövetelére „az idők teljességében”.
- Kegyelmi Úrjövet. A hívő lélek várakozása Krisztus folytonos (lelki) eljövetelére a Karácsonyban.
- Eszkatologikus Úrjövet. Az Egyház virrasztó várakozása Krisztus második (diadalmas) eljövetelére az Utolsó Napon.
Hogyan ünnepeljük a Történeti Úrjövetet? A bűnbe esett emberiség évezredekig várta a Szabadítót, aki majd kibékíti egymással az Istent és az embert. Az Egyház most azonosul a „sötétségben és a halál árnyékában” ülő, leláncolt igazak vágyakozásával. Elismerjük, hogy mi is rá vagyunk szorulva a megváltásra, és reménykedve emeljük föl fejünket, hallván a prófétai szót: „Íme, jön az Úr a népek megváltására!” Így aztán karácsonykor boldogan énekelheti az Egyház: „Megmutatta az Úr az ő Üdvösségét.” Az évenként visszatérő Ádvent mintegy élő emlékműve a történeti Úrjövetnek. Ezzel az Egyház teljesíti kötelességét, hogy Isten minden jótéteményét, így Krisztus elős eljövetelét is hálaadó emlékezetben tartsa. Egyben helyes ádventi lelkületet tanul az Ószeövetség igazaitól, prófétáitól.
Hogyan ünnepeljük a Kegyelmi Úrjövetet? A liturgikus ünneplésben mindig titokzatosan megjelenül az a misztérium, amelyet ünneplünk. Így mi is belekapcsolódhatunk annak tartalmába, és részesülünk áldásaiban. Krisztus karácsonykor valamilyen értelemben évről évre újraalkotja születésének tényét, hogy annak gyümölcsét velünk közölje és istengyermekségünket megújítsa. Ugyanazt hozza el tehát minden egyes hívének, amit az első Karácsonykor - elvben - az egész emberiségnek elhozott. Azért elevenítjük föl Ádventben az Ószövetség könyörgő vágyakozását, hogy mi is átéljük lelki sötétségünket, rászorultságunkat a kegyelemre, tehát „fölemeljük lelkünket az Úrhoz”. Kérnünk kell saját magunk számára is a Szabadító eljövetelét. Így tölthet majd be minket is Krisztus születésének érdemével és sajátos karácsonyi áldásaival. Az Egyház tehát évről évre felkészül Krisztus kegyelmi eljövetelére.
Hogyan ünnepeljük az Eszkatologikus Úrjövetet? ”...Reménykedve várjuk... Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét.” Krisztus már eljött, mégis várjuk őt. Várakozásunk már beteljesedett Krisztus születésével, mégis állandó várakozásban élünk. Már meg vagyunk váltva, Krisztus mégis a világ végére mondta, hogy akkor majd „emeljétek föl fejeteket, mert eljött megváltástok” (Lk 21,28). Az üdvösséget még láthatatlanul és ezer veszély közt hordozzuk magunkban. Ma még reményben élünk. A világ végén eljön az Emberfia, már nem gyenge kisgyermekként, nem halandó testben, hanem „hatalommal és dicsőséggel”, hogy ítéletet tartson élőkön és holtakon, az egész történelmen, és hogy övéit véglegesen magához vegye. Akkor majd örökre egyesül hűségesen várakozó Jegyesével, az Egyházzal. Ezért úgy kell szemlélnünk és átélnünk földi életünket és az Egyház földi életét, mint egy hatalmas Ádventet, melyben a sötétség és zűrzavar, a szívet széttépő erők vesznek ugyan körül, de ebből a babiloni fogságból kivisz minket Szabadítónk. Az Egyház évről évre megerősíti híveit és önmagát e nagy Ádvent szellemében, az utolsó Úrjövet várásában.
Kik az Ádvent lelki mesterei? - Izajás próféta, a vágyakozás tanítója: ”Harmatozzatok, egek, onnan felülről!” (Iz 45,8)
- Keresztelő Szent János, a felkészülés tanítója: ”Készítsétek az Úr útját!” (Mt 3,3)
- Szűz Mária, az önátadó, alázatos várakozás tanítója: ”Legyen nekem a te igéd szerint!” (Lk 1,38)
Mi jellemzi az ádventi lelkületet? - Saját gyengeségünk, megváltásra való rászorultságunk tudata, mert ”Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak megkegyelmez” (Jak 4,6)
- Bűnös múltunk elutasítása, állandó fohászkodás Isten irgalmáért: ”Mutasd meg nekünk, Urunk, irgalmasságodat!” (Zsolt 84,8)
- Figyelmes, éber várakozás, reménykedő virrasztás: ”Virrasszatok, mert amely órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia!” (Mk 13,35)
Melyek az Ádvent sajátos gyakorlatai? - Csönd, elmélkedés, imádság. Foglalkozzunk többet Isten dolgaival, ismerjük meg jobban azt, akit várunk. Legyünk többet csöndben, magunkban. Kerüljük most a hangos helyeket, izgalmakat, szórakozásokat. Járjunk Mária lelki iskolájába: figyeljük őt, imádkozzunk hozzá, vegyünk részt a Roráte (ádvent hajnali) miséken.
- Készülés Karácsonyra. Vegyünk részt az ünnepi liturgiára előkészítő próbákon. Ajándékainkat a helyes lelkület és szeretet készítse elő és hitelesítse: gondos, személynek szóló kiválasztás, és nem üzleti szellem.
- Bűnbánat: a közelgő Karácsony várakozásában szorgosan, mégis vidáman tisztítsuk ki lelkünket minden szennytől.
Melyek az Ádvent szimbólumai? - A viola szín: az összeszedettség, szent fegyelem és bűnbánat színe.
- Az oltár dísztelen, az orgona legfeljebb az éneket kíséri: ezek a visszafogottság, a várakozó komolyság jelei.
- Nem liturgikus jelkép – s nem is kerülhet a liturgia megszentelt formái elé –, de segítheti elmélyülésünket az újabb korban divatba jött ádventi koszorú. Mintegy élő naptár mutatja a családnak, a templomi közösségnek a Karácsony közeledését.